Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

28. kép. Konyha a hidegpitarban, Szokolya. (Dr. Gönyey Sándor felvétele, 1938. Néprajzi Múzeum, F. 80 438) A lakóház a két világháború között Az első világiháborút követően a vizsgált községek lakosságának anyagi körülményeiben eltérő jellegű változások következtek be. Amíg ugyanis a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságiból élt, addig Perőcsény és Tésa kedvezőbb helyzetben volt Diósjenőnél, de különösen Szokolyánál. A két Utóbbi községben ugyanis csaknem kétszer sűrűbb volt a népesség, ezenkívül Szokolyán még a szántók átlagos aranykorona-értéke is gyöngébb volt, mint amazoknál. A két világháború között azonban Szokolyán erőteljesen lecsökkent a mezőgazdasági népesség aránya, mert a húszas években fellendülő fiakitermelés, a kőbányászat sok embernek adott kenyeret. A másik három faluban ilyen lehetőség csak korlátozott mértékben állt rendelkezésre. Ily módon amíg Szokolyán a két világháború között mintegy 20%-kal csökkent a mezőgazdasági népesség aránya, Diósjenőn ez a csökkenés csak 10%-os volt, a másik két faluban pedig néhány százalékkal még nőtt is. Szokolyán tehát, ahol amúgy is a legnehezebb volt a megélhetés, lehetőség nyílt a mezőgazdasági foglalkozás elhagyására, a lakosság jövedelmének mezőgazdaságból eredő hányada észrevehetően lecsökkent. Ennek eredményeként azok, akik a két világháború között jelentősebb jövedelemre tettek szert — mivel a földhiány egyformán nagy volt —, elsősorban építkeztek: átalakították a régi lakóházakat, vagy pedig újat építettek. A statisztikai adatok szerint ez alatt az időszak alatt Szokolyán 51%-kal növekedett 22 Studia Comitatensia 5 337