Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

ebibe ugyanis már sokkal több ruha fért, mint a ládába. Az ünneplő csizmát a födémgerendákba vert szögekre akasztották. A kemencével szemközti sarokban található a sarokpad vagy karospad. Ennek hátát gyakran megfaragták, a pad .a szoba egyik fő ékessége volt. Előtte nehéz, tölgyfa asztal állt, a legtöbbnek szépen ívelt alsó keresztfája volt. A bejárati ajtó melletti másik sardkban rendszerint a fiókos- vagy tükrös kaszni állt, de ha nagy volt a család, akkor ide is ágy került. A már említett világítólukon kívül a legtöbb szobában még máshol (rendszerint az udvar felőli falban) is volt vakablak, ezekhez azonban nem tartozott füstelvezető kürtő. 27. kép. A XX. század elején épült perőesényi ház homlokzatának díszítése Amint már szó esett róla, még ahol két szoba csatlakozott is a pitvarhoz, a századforduló időszakában a család szinte kizárólag egyetlen szobában lakott, a másikat — ahol volt — tisztaszobának, vendégszobának tartották. Ehhez a rendhez annyira ragaszkodtak, hogy — mint mondják — gyakran a vendéget, sőt a kérőt is a hátsó házban fogadták. így egyetlen helyiségben hatan^heten, nem ritkán tízen is laktak. Ezen a mai szemmel nézve szinte elviselhetetlen zsúfoltságon úgy igyekeztek segíteni, hogy a férfiak (főként az idősebbek) nyáron, de néha télen is kint háltak a pajtában, illetve az istállóban. Az I. világháború idején a lakáshasználatnak ez a szigorú rendje már enyhülőben volt, előfordult, hogy ha két házas testvér lakott egy házban, akkor az egyik beköltözött a tisztaszobába, sőt olyan esetről is tudunk, amikor a családot alapító fiataloké lett a tisztaszoba s az öregek maradtak a hátsó házban.

46 Ez a nemzedékenkénti szobaváltás azt mutatja, hogy a tisztaszobát még népes családok esetében is igyekeztek fönntartani, de már nem mindenáron. Azt is meg'figyelhetjük, hogy nem a mindenkori öregek laktak a hátsó szobában, hanem inkább a „ki hol született, ott öregedett meg" rendszer érvényesült. A tisztaszofoa fogalma és az ehhez fűződő tilalom azonban csak meggyöngült, de korántsem halt el; több, idős adatközlőnk jól emlékezett rá, hogy nekik, gyermekeknek be sem volt szabad lépniük a nem ritkán kulccsal is bezárt tisztaszobába. Helyesebb tehát úgy fogalmaznunk, hogy a XX. század elején a vizsgált falvakban már akadt néhány olyan család, amely áthágta a közösség lakáshasználati rendjét. 336