Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA HALÁSZ PÉTER SUDA VILMOS (Agrárgazdasági Kutató Intézet), (Budapesti Közlekedési Vállalat) : A NÉPI ÉPÍTÉSZET ÉS A LAKÁSHASZNÁLAT VÁLTOZÁSA A BÖRZSÖNY VIDÉKÉN „A falusi nem úgy épített házat, mint a városi, hogy átveszi az építőmestertől és beköltözik, hanem minden mozzanatánál jelen van, belefolyik a munkába, s amit csak lehet, vagy maga csinál meg, vagy a maga ízlését érvényesíti." (Erdei Ferenc) Az Ipoly és a Duna által három oldalról is körülhatárolt terület, a Börzsöny vidék népi építészetét sajátos, átmeneti állapot jellemzi. A palóc és az alföldi terület hatása egyaránt megfigyelhető, de egyik sem érvényesül kizárólagosan. Ez a körülmény már önmagában is sok érdekes megfigyelésre ad alkalmat, de ezzel egyidőben érvényesül itt másfajta kettősség is: egyfelől a főváros és más ipari jellegű települések közelségének hatása, másfelől pedig a községek viszonylagos elzártsága. Emiatt igen jelentős ízlés- és életmódbeli eltérések alakultak ki a falvak népességének eljáró és nem eljáró rétegei között. Mindez természetesen jelentős mértékben hatott a vidék építészetére és a lakáshasználatra, mégpedig területileg és időben is differenciált módon. A vidék népi építészetének és lakáshasználatának vizsgálata során — egy kiterjedtebb munka első lépéseként — négy községben végeztünk részletes felmérést: Diósjenőn, Perőcsényben, Szokolyán és Tésán. Ezek az irtványeredetű települések jól képviselik a vizsgált területre jellemző összefüggéseket, természetesen további községek felmérése még pontosabbá tenné a kialakult képet. Témánk szempontjából érdemes fölfigyelni arra a változásra, amely a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása tekintetében következett be a századfordulót követően. Ebből a szempontból ugyanis szembetűnően két típusra különülnek a vizsgált községek: Perőcsény és Tésa lakóinak már a század elején is nagyobb hányada foglalkozott mezőgazdasággal, mint a diósjenői és a szokolyai lakosság, de akkor ez a különbség még egészen csekély volt. Ezt követően azonban jelentősen megnövekedett az eltérés, Diósjenőn és Szokolyán kétszer olyan gyorsan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, mint a másik két községben: 1941-ben pedig már az volt a helyzet, hogy a két előbbi helyen 67—76%-os, a két utóbbin pedig 89—92%-os volt a lakosság mezőgazdasággal foglalkozó hányada. Ez az eltérés erőteljesen rányomja bélyegét a telekelrendezés és a lakóház alakulására, hiszen a mezőgazdasági tevékenység háttérbe szorulása alapvetően érintette a házzal, illetve a telekkel kapcsolatos funkcionális igényeket. A különféle — részben csak időbeli — eltérések ellenére a vizsgált telepü309