Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

lések építészeti képe és lakáshasználatának rendje alapvetően egységesnek tekinthető, ezért tanulmányunkban csak az eltérések esetén utalunk külön egyik vagy másik községre. A TELEPÜLÉS Valamennyi vizsgált községre az utcás településforma jellemző, ez a rendszer Diósjenőn, Szokolyán és Tésán egyértelműbben, Perőcsényben — az erősen tagolt domborzat miatt — kevésbé érvényesül. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy Diósjenő legrégibb része TiaZmazszerűen települt,

1 de а XVIII. század folyamán már a patak mentén húzódó főutcához rendeződő településrész is kialakult, amint azt a század végén készült térkép mutatja (1. kép). A szokolyai főutca a patak bal partján, azzal párhuzamosan jött létre. A XX. század első felében erre merőleges utcák alakultak ki, amelyek keresztezték a patakot, sőt át is léptek rajta, s az I. világháború után kialakult egy új falurész, amely lényegében a régi falu tükörképe. Perőcsényben is találunk halmazszerűen települt falurészeket, de ez inkább a domborzathoz való igazodást jelzi, s nem tekinthető egy korábbi településforma emlékének. Még a régi falurész szeszélyesen kanyargó utcái mentén is határozottan fölismerhető a rendező elv. Tésa településrendszere a legegyszerűbb, nemcsak a falu mérete miatt, de azért is, mert nagy része tudatos telepítések során jött létre a múlt század utolsó évtizedeiben. A megfigyelt települések fejlődésére jellemző, hogy az új házak zömmel nem a régiek helyére épülnek, hanem az új, házhelyeknek kiosztott területen, 1. kép. Diósjenő települése a XVIII. század végén 310