Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

kedik el. Az épületek sorban a porta két oldalán épültek fel. A jobb oldali házsor a régibb építésű (a XIX. század második felében létesült, de az 1930-as években felújították). A bal oldali házsor újabb keletű, a család bővülésének megfelelően az 1920-as években építették fel a házakat. Mindkét sor istállóval végződik, amelyeket — mindkét házsorhoz tartozó — pajták kötnek össze. Az udvar a pajták révén nyerte el sajátos „U" alakját, s ezért kapta a közösudvar nevet. A pajtákon túl eső gazdasági udvarban kisebb építmények, trágyadomb, farakás található. Feltételezhetően a nagybörzsönyi németek nagycsaládi szervezetének megfelelő közösudvar-rendszer a környező palócok lakta falvak hatását tükrözi, ahol a hosszúfolyás terminológia mellett szintén használatos a közösudvar név. Nagybörzsönyben, a keskenyebb szalagtelkeken a bernecei, kemencéi hosszúfolyáshoz hasonló porták is kialakultak úgy, hogy a portának egyik oldalán (két-három lakásból álló) házsor alakult ki, amelyet gazdasági helyiségek sora zár le. Ezek esetében is a telek végében udvar, valamint kert található. A belső telek alapvetően gazdasági célokat szolgált : a lakóházakkal egy sorban épített gazdasági épületek szolgáltak a jószág tartására, a termesztvények és takarmány tárolására. A gazdaság belső központjában található kamrákban (hombárokban és zsákokban) tartották századunk első felében a gabonát, az istállóban gondozták a két-három lovat, teheneket, ökröket. Az istállók fölött, valamint a pajták padlásán is a szénát helyezték el. A hosszúfolyás udvarán álltak a családonkénti sertésólak, hidasólak (9. kép). A pajta vagy a folyásban, vagy a szalagtelek végében helyezkedett el. Kemencén, a régi jobbágyok hosszúfoZyásának végén helyezkedett el a pajta: a porta a főútra nyílik, s felnyúlik a hegyoldalba, ahol földút fűzi fel az egyes telkeket. A szekerek innen könnyen közelítették meg a pajtái, nem kellett a keskeny és meredek fekvésű szalagtelken végigjárni a különböző rakományokkal. Ezekben a pajtákban tárolták a szénát s a század elején a kévékbe kötött gabonát is, amit a pajta előtt készített szérűn nyomtattak el lovakkal (9. kép). A mezőgazdasági eszközök, szekerek a pajtákban, illetve a pajták alatt álltak. Az általánosan jellemzett gazdasági központ azonban nem minden faluban volt meg, az üzemszervezeti tagolódásnak megfelelően annak variációit is megtaláljuk. a) A településrendszer megosztottságának egyik változata, amikor a belső telekhez mint gazdasági központhoz a falun kívül, a határ egy meghatározott részén csoportosuló pinceszérűin, levő pince tartozik. A belső telek tulajdonképpen részleges gazdasági központ, mivel a földművelő és állattenyésztő tevékenységnek nyújt keretet. A szőlő itt mint üzemszervezeti tényező nem játszik szerepet. A szőlőfeldolgozás, borkészítés nem itt történik. A szőlőhegyről behozott termést nem a portára, hanem a pincéhez viszik, ott dolgozzák fel és ott tárolják a bort. Kifejezetten ilyen településrendszer csak Bernecén található, de Kemencén és Perőcsényben is vannak olyan helyek, ahol csak pincecsoportok találhatóak meg (Kemencén a Zsellérhegy alatti pincesor vagy Perőcsényben a Delenka részen, az út melletti pincék). Rendszerint ezek a pincék a szőlőtől távolabb, pincekészítésre alkalmas helyen (Bernecén a Kálváriadomb déli részén, a Hasadé/cban levő pinceszérűn, Kemencén a pincesor pincéit a Zsellérhegy alatti andezittufába vágták stb.) keletkeztek (10. kép). Hogy a pincék régen nem a belső telkeken létesültek, ez kettős okkal magyarázható. Részben azzal, hogy a falusi porták a patak mentén sorakoznak, s a talajvíz miatt nem lehet pincéket ásni. Több hosszúfolyás azonban a patakvölgyekből kiemelkedő domboldalra is 283