Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

A rét illetménye négy darabban volt (Nagy ház hely, Füz patak, Kőhidi, Két rendes), összesen 4 11

/i6 holdat foglalt magába. A határrendezés alapvetően csak annyiban érintette az üzemszervezetet, hogy a különböző helyeken, szétszórtan fekvő irtványokat, valamint a szántóföldeket külön-külön, de egy nagy tagba vonták össze. Tulajdonképpen a szántóföldi művelés továbbra is vetőkre osztott határrészeken történt. Ugyancsak Vesztig János, volt egy telkes ipoly tölgy esi jobbágy birtokában a tagosítás után 0,4 hold belső telekkel rendelkezett, amelyhez 18,785 hold szántó és 6,106 hold rét tartozott.

85 A szántóföldje tagosított állapotban következő dűlőkből tevődött össze: íí. nyomás 1-ső dűlőben 2-ik dűlőben 3-ik dűlőben 4-ik dűlőben I. nyomás 1-ső dűlőben 3,580 hold 2-ik dűlőben 3,049 hold 3-ik dűlőben 1,550 hold 4-ik dűlőben 1,786 hold A szántóhoz számították még a 0,551 hold nagyságú szilvását, a 0,313 holdas kenderest és a 0,051 hold területű káposztást is, amelyekkel együtt alakult ki a 18,785 hold nagyságú szántóterület. Kaszálója pedig az úrbéri illetősége után 2,622, s a Földek Zabján pedig 1,816 hold volt, amelyhez még a volt 3

/б rész irtványa miatt 0,106 hold rétet számítottak. Ipolytölgyeshez hasonlóan, Nagybörzsöny határában is két nyomás szerint használták a szántóföldeket, míg a többi faluban három vetőre osztva. A háromnyomású helyeken a kötött határhasználat tulajdonképpen századunk közepéig gyakorlatban volt: az egyes vetőkben meghatározott rend szerint vetették a különböző növényféleségeket. Kemencén például az egyes vetők két-két dűlőre voltak felosztva a legutolsó időkig (1950-es évek), s a három vetőből két darabföldbe, azaz két dűlőbe került a búza- (szegényebeknél a rozs-) vetés, a másik vető két dűlőjébe az árpa. A harmadik vető volt az ugar, amelyet herével, lucernával bevetettek (zöldugar), vagy feketeugarnak hagyták, ahová a krumplit, lent, tököt, kölest vetették. A kukorica nem vett részt a vetésforgásban. A kemenceiek azt tartották, hogy kiveszi a kukorica a földből az erőt, s ezért inkább irtványföldbe ültették. A vetők évente forogtak, a veteményeket más dűlőkbe tették. Nagybörzsönyben a XX. század elején már a kötött vetésrendszer felbomlott. A két vetőre osztott határ (első a Magyar hegy környéke: Kutyahát, Szállásvölgy, Gevend, Magyarhegy-hegyalja, Rózsadűlő, Gevend stb.; a másik vető: Keresztföld, Homok, Ganád, Górhegy egy része stb.) tulajdonképpen a szabad földművelésnek nyújtott teret. Példaként említjük a nagybörzsönyi Hirt Henrik 10,37 kh-as birtokát, amely az 1940-es évek elején — öröklés, hozomány által összekovácsolódva — 38 par2,668 1,404 1,817 2,056 hold hold hold hold 277