Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai
5 holdhoz juthattak. 59 Nagybörzsönyben a 24 6 /s jobbágy-, valamint a — nyolc zsellért egy telekre számítva — 24 4 /s zsellértelek után összesen 410 hold legelőt mértek ki az úrbéreseknek. Minden egy-egy sessio után csak 4 hold jutott, azért további 4 hold erdei legelővel egészítették ki 8 holdra a telkenkénti legelői járandóságot. A börzsönyiek ráadásként kapták azt a famennyiséget, amelyet a legelőnek juttatott 4 hold erdőben kitermelhettek. 60 Az elkülönözött legelő a tagosítás idején rendszerint közös használatban maradt. Például Ipolytölgyesen 1865-ben már befejeződött a határ tagosítása, azonban 1871-ig a legelőt közösen használták a volt úrbéresek és zsellérek. Hogy ekkor elkezdődött a legelő felosztása, annak legfőbb oka az volt, hogy: az ,//4 telkesek és Zsellér fertálosok a legelőt túlterhelve sokkal több szarvas marhát 15. kép. Láng István portája. Ipolytölgyes, Petőfi út 17. és lovat tartottak — sem mint legeltetési joguk lett volna melly körülményeknél fogva a köz legelő főkép nyári időszakban hamar megfogyott. — a lúd tenyésztés is nagy mennyiségben szaporíttatik, mellyek seregképp lepik el a drága legelőt 's azt végképpen tönkre teszik úgy annyira: — hogy nem marad tér melylyen a' Tehén — ökörcsorda — és hámos lovak és az öszves igavonó Marhák legelhessenek. Illy körülményekben gyakoriak az éjtszakai kártételek és a' magánjog bitorlások ..." A legelő végleges felosztása a volt úrbéresek között elhúzódott 1891-ig. Az új tagba beleestek a volt úrbéres zsellérek káposztás- és kenderesföldjei, amelyeket a Kenderes dűlőben kaptak meg. Az egykori jobbágyok legelőjüket a káposztás- és kenderesföld-illetményükkel együtt három osztályban, illetve három dűlőben kapták ki, s a zselléreket pedig a volt jobbágyokétól elkülönítve, a „kertaljai legelőből", valamint a Kiskeszi határa és az országút közötti területből mérték ki. 61 A tagosítás előtt a kenderföldet, káposztásokat, a „helység körüli csekély, többnyire marha csapás köves térségeket" liba páskomnak használták a kemenceiek, s a határrendezéskor kérték, hogy tagosztályon felül továbbra is használhassák. 62 A XIX. század második felében már egyes falvak legelőterületei csak részben elégítették ki a szükségleteket. Az intenzív takarmánytermesztés érdekében a tagosítás során több faluban „legelőpótló" földek kimérésére került sor. Egyes falvaink határában levő Lucernások ebben az időszakban keletkeztek. 63 A tago267
