Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

sítás utáni határon, a háromnyomásű helyeken már az ugart rendszerint lucernával, herével is bevetették, s részt vettek az évenkénti vetésforgásban. A Mária Terézia-féle urbárium törvényesen is lehetővé tette az erdőlést a jobbágyoknak. A tűzrevaló, szerszám- és épületfa beszerzése az uradalmi erdőségekből a XIX. század második feléig volt gyakorlatban. A nagybörzsönyi jobbágyok — egy 1850. évi erdőtagosításhoz szolgáltatott szakvélemény szerint — egy házhely után 52 szekér tűzifában részesültek évenként (Kemencén pl. 19 szekérrel jutott egy telekre), amely — 14 szekeret számítva egy bécsi ölbe — 13 öl „száraz dűlt, s a vágásokban felhalmozódott galy fát" jelentett gyakorlatilag. Börzsöny mezőváros úrbéres osztálya 667 7

/s bécsi öl száraz gally- és ölfában részesült (Kemencén 427 2

/s bécsi öl volt a ráta). Ezenkívül az úrbéresek szarufát és léceket kaptak építkezésre (Nagybörzsönyben és Kemencén egyaránt egy-egy telekre 36 szarufa és 100 db léc jutott). Ezért az erdőhaszonért a jobbágyok robottal fizettek. Nagybörzsönyben pl. a 24

6

/s házhely után az úrbéres jobbágyok kötelesek voltak 26 6

/s öl fát az erdőségekből Szobra vagy a letkési hídhoz szállítani. A 213 börzsönyi zsellér kötelessége pedig 106 4

/s öl fa vágása és ölekbe rakása volt.

64 A határrendezés, illetve birtoktagosítás az úrbéresek és a földbirtokosok erdőrészeinek elkülönítését és külön tagban való kimérését is eredményezte.

65 A tagosítási egyezség szerint Nagybörzsönyben a „volt úrbéresek által eddig élvezett tűzi és részben épület faizás; időnkint megengedett makkoltatás, egyszóval minden bármi néven nevezendő erdei haszonvétel egyenértéke fejében 16. kép. Présházas pince térrajza .(a bejárat felett szénarakodó nyílás). Ipolytölgyes 268