Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

szandzsák adóösszeírásában Baráti és Bernece már nem szerepel, Kemencén is mindössze 5 házról történik említés.

13 Ügy tűnik, hogy Börzsöny, Tölgyes, Perőcsény, Vámosmikola átvészelték a XVI—

XVII. század viharait. Példaként említhető Nagybörzsöny, amely legrégebbi temploma — a román stílusban épült XIII. századi Szt. István-templom — jelenleg jóval a falun kívül, a Ganádra vezető út mellett helyezkedik el, ahol minden valószínűség szerint a régi település is létezett.

14 Az 1570-es adóösszeírás még magyar ethnikai összetételű lakosságot igazol,

15 amely nem azonos a zártabb közösségű, XVII. század végi német lakossággal. Tehát a XIV. századi betelepített szász és a XVII. század végi német népesség közöt etnikai kontinuitást feltételeznünk aligha lehet.

16 A jelenlegi település az 1400-as években épített Szt. Miklós- (un. bányásztemplom) körül, zömében pedig a Börzsönypatak folyása mentében épült ki a XVII. század végén, XVIII. század elején.

17 Ipolytölgyes települési magva is változtatta helyét az évszázadok során. A hagyomány szerint az első falu a Szent Márton-völgyben volt, s csak a zavaros idők múltán, a XVII. század vége körül telepedtek meg a tölgyesiek az Ipoly menti lapályosabb részen. A XIX. század elejéről való forrásanyagban még az egykori templom romjairól történik említés.

18 Magyarországon a praedialis önellátó földesúri gazdaságok felbomlása a XIII—

XIV, században ment végbe, s ez döntően a jobbágy telek-szervezet kialakulásához vezetett.

19 Ebben az időszakban már valamennyi település lakott volt vidékünkön. Bakács István szerint — néhány kivétellel — az esztergomi káptalan birtokához tartoztak (Börzsöny 1293-tól, Tölgyes pedig csak 1552-től káptalani birtok). A káptalan mellett — a XIII—

XVI. század között — több földbirtokos család is rendelkezett tulajdonnal területünkön (Barátiban, Bernecén), Perőcsény és Vámosmikola pedig mindvégig világi földesurak kezén maradt. Érdekességként megemlíthető, hogy Nagybörzsöny jelenlegi határán található Nováki-áülő egy 1394-es adat szerint önálló birtok volt (Praedium Noukfeld), amely később mint pusztahely a börzsönyi érseki birtok része lett.

20 A XVII, századot megelőzően tehát már beszélhetünk jobbágybirtok-, illetve -telekviszonyokról, azaz kialakultak már a hagyományos paraszti gazdálkodás üzemi feltételei. A XVI. század elején egy dézsmajegyzékben Bernecén 38 jobbágyot írtak össze, akik 11 V2 sessiót birtokoltak; Kemencén pedig ugyanekkor 15 egész telket említenek, 52 jobbággyal és 10 zsellérrel.

21 a) Telekrendszer és határhasználat a XVIII. században A jobbágytelek-viszonyokat vidékünkön — a rendelkezésünkre álló forrásanyag alapján — különösebben a XVIII. századtól tanulmányozhatjuk. E században már Barátit, Tölgyest az esztergomi káptalan, Bernecét, Börzsönyt és Kemencét az esztergomi érsekség, Perőcsényt és Vámosmikolát pedig herceg Esterházy család birtokában találjuk. A XVIII. század első felére vonatkozó telekszervezeti viszonyokat az 1725-ös összeírás alapján a Primacia helységeiből ismerjük részletesebben. Bernece adatai ekkor még nem szerepelnek az érseki uradalom conscriptiójában, csupán Börzsönyé és Kemence helységé ismeretesek: 251