Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai
BÖRZSÖNY 22 Jobbágy: 1 telkes — 44 Zsellér: nincs Hazátlan zsellér: nincs szántó rét Va telkes — 81 szántó rét szőlő saját birtok 467 Va 459 Va irtványbirtok 158 — mérő 67 — embervágó 27 — mérő 172 Va kapás KEMENCE 23 Jobbágy: 1 telkes — nincs Va telkes — nincs Házas zsellér: 22 Hazátlan zsellér: 5 V« tel [kes - 38 saját birtok irtványbirtok [kes - 38 szántó 912 — 68 Va mérő rét 20 — embervágó szőlő 144 — 3 — kapás 22 szántó 38 Va 18 Va mérő rét 5 — embervágó szőlő 49 Va kapás ér: 5 szántó 4 Va mérő rét összesen : szántó 955 — 87 — mérő rét 25 — embervágó szőlő 194 Va 3— kapás A településrendszeri viszonyokat a XVIII. században a földesúr-jobbágy közötti jogviszony határozta meg alapvetően. A jobbágy a földesurától meghatározott nagyságú fundust, belső telket, azaz portát kapott, s ennek arányában részesedett a határ különböző hasznosítású földterületéből: .szántóból és rétből, s jogot szerzett a legelő és erdő használatához. Ezenkívül — részben külön megállapodás értelmében — szőlőföldhöz juthatott, s magánszorgalmával, irtással bővíthette az általa használt földterületet az erdő s a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas harasztos, bozótos földek rovására. A telki illetmény csak a jobbágyot illette meg. Hogy a zsellérek földhöz juthattak, elsősorban az irtványok, azaz a szorgalmiföld-szerzés révén valósulhatott meg. A XVIII. század első felében — az úrbérrendezés előtt — az egyes földesúrral kötött megállapodásnak megfelelően kisebb-nagyobb eltérések jellemezték az egyes falvak telekrendszeri és határhasználati viszonyait. Urbárium nem szabályozta a földesúr-jobbágy közti jogi-gazdasági természetű kapcsolatokat. Az 1769-es úrbéri felmérés alkalmával a baráti jobbágyok azt nyilatkozták, hogy „Semmi Urbáriomok nintsen nem is volt... Contractusok sem lévén". 24 Ebben 252
