Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

10. kép. Mermyezetgerendához rögzített, középorsós, alulhajtós prés (Praisl) (Nagybörzsöny) fajtákat, 2—3 szemre metszették a rizlinget, mézesfehéret, muskotályt, csaszlát, Csabagyöngyét stb. Hosszúcsapra metszették a muskotályt, szőlőskertek királynéját, elvirát stb., melyeknek 4—5 szemet hagytak meg. Szálvesszőket is hagytak rendszeresen, s ezek esetében 8—10 szemet hagytak meg a vesszőn. A tőkéről levágták a többi vesszőt, s a szálvesszőt karikába hajtva a szőlőtőkéhez vagy karóhoz kötözték. A szőlő pótlására ezeket a szálvesszőket hagyták meg. A levagdalt szőlővesszőt kihordják a szőlő szélére, s vagy kévébe kötözik, vagy kötetlenül szekéren, esetleg hátyihan szállítják, illetve cipelik haza (5. kép). A nyakoltás, tekintettel arra, hogy levágják a tőkét, szőlőpótlási művelet is. Ennél egyszerűbb művelet a bújtás és a döntés. A bújtás esetében a szálveszszőt árokba fektetik, s a hiányzó tőke helyére vezetik, a döntéskor kiássák a tőkét, az árokba döntik, s a vesszeit a kívánt pótlandó helyre, valamint a ledöntött tőke helyén hagyják. Döntéskor sok esetben a felhajtott vesszőt még a földben elkötözik dróttal, hogy könnyebben gyökeret eresszen. A nyitást, illetve a metszést követően igazítják meg a szőlőhegyeken a karókat, vagy pótolják a hiányt az erdőn hasogatott akácfából. A férfiak ráérős időben széthordják a karókat a tőkék közé, s baltával beütik a tőkék mellé. A kötözés során ezekhez a karókhoz kötik a szőlővesszőket. Az első kötözésre azonban később, június elején kerül sor, s szükség szerint általában két-háromszor kötöznek. E célra a kukoricái osztalékot, háncsból sodrott kötelet használják, de régente zsúpszalma kötéllel, s helyenként Csádéval (kákaféle) is végez'232