Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése
részben az olytott szőlőfajtákat termesztették. Századunk első felében szinte kiVé í e l nélkül valamennyi szőlőben megtalálható volt a fehér szőlők közül a sárgaszőlő, fehér dinka, kövidinka, mézesfehér, kecskecsöcs, juhfarka, pozsonyi fehér, lisztfehér vagy méhlbevent (Nagybörzsöny), Margit, Magdolna szőlőfajták, a feketék közül pedig a gyakori cigánszőlő, denga veres (Baráti), kadarka, oportó stb. Nagybörzsönyben századunk elején például a szőlőültetvények 90%-án sárgaszőlőt termesztettek. A szőlőfajták tekintetében hanyatlás az ötvenes évektől következett be vidékünkön. Ma falvainkban szinte kivétel nélkül a direkt termő szőlőfajtákat (izabella, otelló, nova, dele vár stb.) termesztik, amely kevésbé igényli a gondos, fáradságos szőlőművelést, s mégis bőséges termést ad. 5. kép. Hátikosárba pakolt venyige hazacipelése a szőlőből (Nagybörzsöny) Az elletett szőlő hosszabb-rövidebb idő alatt „beállt". A vetettszőlő volt a legszaporább és legtermékenyebb, már a következő esztendőben termőre fordult. A kátyúzott, illetve fordított elletésben a nemesebb szőlőfajták rendszerint a harmadik évben fordultak termőre. A filoxéra után vadszőlőt, illetve direkt termő fajtákat „ellettek". Rendszerint az „egyszer indult" szőlőt olytották. A szőlőoltás a szőlőnemesítés legfőbb módja. Az 1890-es években, az amerikai fajták megjelenésével egyidőben kezdték a szőlőket oltani. A szakszerű szőlészet oktatására tanfolyamokat indítottak. A századforduló idején pl. Barátiból, Kemencéről, Bernecéről a közeli Tesmagra jártak tanfolyamra a szőlősgazdák. 228
