Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

telepítés az öregszőlő (ahol a pincesorok létesültek), mellette található a Rigóhegy, illetve a filoxéra utáni Űjszőlő. A falu nyugati oldalán húzódó hegyháton helyezkedik el a Malomszőlő és folytatásaként a Bogárhegy. Nagybörzsönyben a két vető szerint használt határ egészén megtalálható volt kisebb-nagyobb szőlőtelepítvény (Nováki vagy Bane, Rózsaföld vagy Kutyahát, Magospart, Magyarhegyalja, Rustok stb.). összefüggő, nagyobb szőlőterület volt a Roth, Weiszekker, Górhegy stb. Ipolytölgyes határába átnyúlt a börzsönyi Róthók szőlőtelepítése, s környékén található a Basaharc, a falu felé esik az öreghegy. Szőlőtelepítvény volt továbbá a Szilfai dűlőben, Bányahegyen, Rókamájban, Tejeki dűlőben, Csókák és Hegyi dűlőben, Baglyasban stb. Vámosmikolán is a szőlők a hegyvonulatok között terültek szét (Májhegyoldal, Májhegyalja, Bodak, Berza, Kürti-tó, Középhegy, Források, Üjhegy, Berzárasz, Bagó, Rákos, Árnyékos, Hanák, Pusztaszőlő stb.). Egy-egy paraszti gazdasághoz, illetve szőlőgazdasághoz több, a határ különböző részein található kisebb-nagyobb szőlőparcella tartozott. Példaként kiemeljük Hirt Henrik nagybörzsönyi, közel tízholdas kisparaszt részben irtással, nagyobb részben vásárlással, örökléssel összekovácsolódott szőlőbirtokát, amely a következő részekből tevődött össze századunk első felében : Farkas völgy szőlő 417 D-öl Farkasvölgy (Tölgyesen) . 474 D-öl Weiszekker 210 D-öl Mélyárok . 1690 D-öl Hátulsó szőlők felett 554 D-öl Krieszfeld szőlő 435 D-öl Magyarhegy (4 darab szőlő) 1689 D-öl Csapás Rustok 301 D-öl 5770 D-öl = 3,2 kh Ezek a szőlőparcellák a paraszti gazdaság szerves részeit képezték, munkahelyek voltak, ahol — az évi menetnek megfelelően — folyt a termelőtevékenység. Falvainkban a szőlőterület megnevezésére a „szőlő" nevet alkalmazzák (pl. öregszőlő, Malomszőlő). A szőlőhegy elnevezés nem általános, annál is inkább, mivel az mint szőlőtermelő közösség (hegyközség) falvainkban nem alakult ki, s így csak hegy, hegyi szőlő ismeretes (Fehérhegy, Rigóhegy, Bogárhegyi szőlő stb.). A XIX. század végi tagosítást megelőző időszákban a hivatalos területmérés, szőlőterület nagyságának megjelölése a kapás (fossores) volt (kb. 250 D-öl), azonban a népi gyakorlatban sorokban számolták a szőlőt, határozták meg a nagyságát. A sorok hossza különböző volt, azt elsősorban a határrész nagysága határozta meg. Perőcsényben pl. 50 tőke jelölte ki a poszta, paszta, állás hoszszát. Falvainkban a szőlőt vísákra osztva határozzák meg. A szőlőt rendszerint a hegyoldalba telepítették, a tőkesorok a lejtés irányába futottak, hogy a művelés könnyebb legyen. Ennek nagy hátránya azonban, hogy erőteljes a vízerózió, a termőföld lepusztulása a magasabb részekről. A talajerózió csökkentésére a szőlősorokra merőlegesen, vízszintes irányban árkot ásnak, vísát készítenek. Az árokból kitermelt földet elegyengetik, s ezáltal teraszokat alakítanak ki, pandaZo/cat készítenek, hogy a lépcsőzetes hegyoldalon a víz kisebb romboló munkát végezhessen. Az árkokat, a vísát rendszerint ribiszkével ültetik be. Egy 15 Studia Comitatensia 5 225