Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

tos jövedelemforrásnak számított. Ezt igazolja az 1873. évi statisztikai adatok alapján kimutatható 5,8 literes esztendei átlag az egyes gazdaságokra vonatkoztatva, s az is, hogy a műveléságak közül a szőlő volt a legjövedelmezőbb. Dienes András (73 éves) 6 kh földdel rendelkezett, amelyből 1 kh szőlő termése jövedelmezőbb volt 5 kh szántó termésénél. 2. kép. Fekete- vagy fásolytás utáni csirkézés (Nagybörzsöny) a) A szőlő mint munkahely Falvainkban a szőlővel beültetett földterületek rendszerint a belsőség felett, attól kisebb-nagyobb távolságra helyezkednek el, többnyire a falvak feletti partos részeken, összefüggő szőlőövezetet azonban sehol sem alkotnak (1. kép). Baráti felett találjuk a Nagyhegyi, Lejáró, Kárickó és Görbe szőlőket; Bernecén a falu fölé magasodó Szirai szőlőket, Vereshegyet, Kecskehegyet, és Kemence irányába elnyúlva a Fehér hegyet. Kemencén, a bernecei szőlő folytatásában találhatóak a Pintekek (Alsó és Külső), a filoxéra után, századunk elején telepített Belső, Középső, Külső Üjszőlőket, az egykori legelőből irtványként keletkezett Hegyet, a Zsellérhegyet, öregszőlőt, Szentszöget (amely még száz évvel ezelőtt hasznavehetetlen térség volt), Belső és Külső Gombhegyet, Csonkahegyet, Kutyahegyet, a Marusokalját, illetve a Kismarust. A lapályosabb részen található N adunak a határ egyik legjobb mikroklíma jú szőlőterülete volt. Perőcsényben a katlanban megülő falut szinte körbeveszik a szőlők. Legrégibb 224