Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése
mát fizettek a szőlőtermésből. A szőlőbirtokosok sorába nemcsak jobbágyok kerülhettek, házas, sőt hazátlan zsellérek is, akik szerződésben vállalták a harasztom, kevésbé haszonvehető határrész szőlőművelésre fogását. 15 Falvaink határában, hogy melyek voltak az első szőlőtelepítvények, pontosan nem ismerjük. Perőcsényben az 1741. évben került sor a falu feletti hegynek, a Veres ortvány újólagos betelepítésére, amely kb. 200 kapás terület volt. Ennek egy része elhagyott, régi szőlőhegy, amelyet már az 1741-et megelőző időszakban is kecske, juh, valamint a sertések legelőjeként használtak. 16 Ez Perőcsény legrégibb szőlőterülete, amely ma már mint öregszőlő ismeretes. Bernecén a XVIII. század közepéről való összeírás a Fehér- és Vöröshegyet említi, de az 1779/1780-as évekből származó kéziratos térképen már a Kecskehegy, valamint a Szira hegyi allodiális szőlők is szerepelnek. 17 Szőlőtelepítésre vidékünkön csupán Kemencéről találunk adatokat. 1803-ban Kemence bírái, esküdtjei arról tudósítanak: „Hogy Öregh Szőleinknek terméketlensége miatt azokat abba hagyni akarván ... folyamodtunk a' Mltóságos Urasághoz, hogy öreg Szöllők helyett engedelmet kapnánk Kutya hegy és kisMarus Szöllők közt való legelő mező darabot, Szöllőkre fordítani" kérték, amihez az uraság hozzá is járult. Az uraság feltételként szabta ki, hogy „ ... áztat ház hely-es Gazdák között, és a'mennyire kitelne Zsellérek között is igasságossan" osszák fel, továbbá „Mivel pedig ez Legelő Mezőbül csinálandó új Szöllő hegy fog lenni, ebbül teczése szerint Méltóságos uraságnak jussa vagyon a' Dézsmát úgy kirendelni, a' mind magának teczene, mind azon által hogy a' Dézsmás Tiszt Uraknak alkalmatlansága ne következzen, ell-rendeltetett Méltóságos Uraság részire minden ötödik Akó Bor" dézsmálása, amelyet, miután a szőlő termőre fordul, a szőlősgazdák megfizetnek. 18 Tehát a XVII— XIX. század folyamán szorgalmi föld gyanánt létesült szőlők, szőlőhegyek a legelő és a bozótos-erdős határrészek rovására, irtással keletkeztek. A szőlők irtványmivoltára találunk adatot pl. Ipolytölgyesen is, Boglár Anna Hanusz Mihály hitvesének 1831-ből származó eladási szerződésében is. 19 A szőlő, mivel szorgalmi föld volt, vidékünkön sem szerepelt tehát a jobbágyok telki járandóságában, külön szerződés jogosította a gazdákat a használatukhoz, és szőlőváltságdíj lefizetésével juthattak hozzá örökös tulajdonosként. A tagosítás és határrendezés nem érintette ennek megfelelően a szőlőket. Az 1853. március 2-i úrbéri rendelet lehetővé tette a szőlők váltságát is, a földesúr beleegyezésének függvényeként, tekintettel arra, hogy a szőlő tulajdonjogilag a földesúr birtoka volt. 20 A földesúr—szőlőbirtokosok közötti megállapodásra, illetve a szőlőváltságra az 1870-es, 1880-as években került sor, a tagosítástól függetlenül. Pontos időpontjukat nem ismerjük, Nagybörzsöny 1785-ben kötött tagosítási egyezségében arról állapodnak meg, hogy a „külön egyességi úton keresztül vitt szőlőváltság a jelen szerződés tárgyát nem képezi", 21 azaz a szőlőváltsági egyezséget már megkötötték. 2. Szőlő a hagyományos paraszti üzemszervezetben A szőlőföld vidékünk falvaiban, a dombos-hegyes határrészeken fekvő egyik munkahely volt. Jelentősége aszerint változott, hogy milyen szerepet töltött be a paraszti gazdaság termelékenységében, illetve jövedelmezőségében. Ilyen szempontból például egy nagybörzsönyi paraszti gazdaságban fontosabb szerepet töltött be a szőlő, mint bármelyik környékbeli faluban, mivel a borértékesítés fon223
