Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA NOVAK LÁSZLÓ (Arany János Múzeum, Nagykőrös) : A BÖRZSÖNY-HEGYSÉG ÉNY-I VIDÉKE FALVAINAK SZŐLŐMŰVELÉSE A Börzsöny hegységtől északra, északnyugatra fekvő terület (a régi Hont vármegye területén) kedvező földrajzi helyzeténél fogva és földrajzi adottságai következtében a Kárpát-medence legészakibb szőlőtermelő vidékéhez tartozik. A bortermelés élén Szirák állt a XIX. század végén, de szinte valamennyi helység jelentős mennyiségű és minőségű bort termelt Hont megyében. Fényes Elek vidékünk falvai közül vörösbor-termeléséről dicséri Kemencét és Perőcsényt, Nagybörzsöny átlagait kiemeli, de minősége miatt elmarasztalja azt.

1 Különösebb jelentőséget Keleti Károly a sziráki bornak tulajdonított, amely ízében megközelíti a champagneit,

2 s éppen ezért Fényes is pezsgőkészítésre legalkalmasabbnak tartja.

3 Az éghajlati viszonyok alakulása kedvezően befolyásolta vidékünkön a szőlőtermesztést. Baráti, Bernece, Kemence, Perőcsény, Nagybörzsöny, Vámosmikola és Ipolytölgyes helységek határai az Ipoly és a Börzsöny hegytömege között elterülve — különösebben a déli fekvésű oldalakon — kedvező adottságokat teremtettek a szőlőtermesztés számára. A szőlők felhúzódtak az ÉNy-Börzsöny nyúlványaira, s a nyugati és déli fekvés kedvező mikroklímát teremtett: a Nap melege szinte egész napon át éri a lejtőket, s nemhogy csak beérleli, de minőség szempontjából is jó szőlőt, illetve bort érlel. Az éghajlati adottságok mellett a talajviszonyok is kedvezőek: a mászkövön és andezittufán, agyagos hordalékon keletkezett talaj a szőlőtermesztésnek megfelelő területet biztosított mindenkor.

4 1. Szőlő a paraszti telekrendszerben Vidékünkön a szőlőtermesztés hosszú időre nyúlik vissza. Falvaink már a XII—

XIII. század időszakában léteztek, de a szőlőre vonatkozó adatokat csupán a XV. századból találunk. A korabeli forrásadatok elismerően nyilatkoztak például a nagybörzsönyi borokról: J. Kachelmann az 1870-ben megjelentetett könyvében említi, a XV. században egy selmeci kamaragróf Börzsönyben azzal állított emléket magának, hogy pincéje részére az ottani folyékony aranyból vásárolt. Ugyancsak Selmec városa ebben az időszakban Börzsönyben szőlőt is telepített.

5 Az 1500-as évek elejéről szintén Kachelmann közli, hogy egy budai polgár, a budai Szt. Anna-templomnak Börzsönyben négy szőlőtelket ajándékozott.

6 A szőlőtermesztésre bővebb ismeretekkel a XVI. század második felétől rendelkezünk. Az 1570-es török adóösszeírásban szereplő falvakban szinte kivétel nélkül találunk szőlőket. Hogy mennyire jelentős jövedelmet hozó tényező volt a bor, az alábbi kimutatásból is kitűnik:

7 219