Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között
netes, finom borok voltak, vitték föl a hegyekbe, még a lengyelek is. Kemencén, Perőcsényben, Tölgyesen is jó borok voltak, de a nép mind megitta, és később kipusztult a szőlő a filoxérával a 90-es években, és keveset telepítettek újra. A tízholdas gazdánál két anyadisznó, öt-hat malac, hizlalni való, marhaféle két-három nevelő (növendék), abból volt a pénz, így lehetett létezni. Ha a fiatal üsző betanult, a hasastehenet adták el. A három-négy holdas zsöllérgazda nem élt meg (a földből). Követ tört az útra, napszámos, részesarató, harmados volt. A piacok, vásárok hozták a pénzt. Minden, ami csak termett, született, felnevelődött, meghízott, piacra ment. Ipolyság, Pásztó, Korpona, Bát, Vác, Esztergom piacaira, vásáraira hordták hosszú szekérsorok a gabonát, baromfit, sertést, tejhasznot, bort; és hajtották az állatokat. 1920 után megszűnik ez az élénk piaci világ. A földművelésen is változtatni kellett. Űj lehetőségek után kutatnak. Fordulatot jelent, hogy tarlóba vetett uborkára szerződnek, zöldségfélékkel, gyümölccsel, erdei termékekkel próbálkoznak, famunkákkal kereskednek. Nagymarosra (az időközben kifejlődött üdülőhelyre), Vácra és Esztergomba hordják a tejet, tojást, túrót, zöldséget, vadat, erdei gyümölcsöket {maiinka, szederina, gomba). 181 Fuvar, gyűjtögetés, erdöléis, vadászás, mellék- és kiegészítő foglalkozások virágkora kezdődik, különösen a kisgazdák, zsellérgazdák számára. A tízholdasok valahogy még elkínlódtak a földben, a nagygazdák vesződtek és megéltek a sok állattal, de a szegényebbje mindig új után kellett hogy nézzen. A zsúpból szakajtó, kaptár, tojástartó, szájasvéka, kenyértartó és más szalmaedény készült és került vásárra. Faáruk közül a hátyi, a favilla és gereblye, járom, kaszanyél, tüskeborona, kasoskosarak (szekérbe), fiikasok, ludaskasok, vásárló- és fedeles kosarak voltak ennek a tájnak a jellegzetes, piacra került termékei (58—64. kép). A váci vásár a (börzsönyi) faáruk híres vására volt. 1S2 Foglalkozási ággá lett az erdölés és a fuvarozás. A tengölösök (két-három holdasok) éven át fát, követ hordtak. Közülük kerültek ki a már specializálódó erdőmunkások (ölezők, faközelítők, favágók stb.). 183 Az erdőn hurokkal, csapdával (109. kép) vadásztak, és a fuvarozások alkalmával a rendelt helyre vitték a vadat. Ez is rendszeresen pótolt egy keveset a család megélhetéséhez. A kis-, közép- és nagy gazdáknál megfigyelt földművelő kultúra egyedi, táji jellegzetességet (eszközeiben, munkamódjaiban) csak keveset őriz. összességében és jelen rögzített formájában két tanulságra hívhatjuk fel a figyelmet. A terminológiák, eszközformák, munkamódok bemutatásakor részben már utaltunk rá, hogy a legjobban bizonyítható kapcsolat a Kisalföld felé mutat. A Duna fölötti három faluban az alföldi jelleg, a táj három északi községében pedig (Bernecebaráti, Perőcsény, Kemence) erőteljes palóc vonások voltak rögzíthetők. Megfigyelhető, rögzíthető volt az eszközváltások folyamata: a földmunkáknál (eke, borona, tövisborona, vetés), a sarló-kasza átváltás, részben az ekehasználat újabb korszaka (félvas eke, vaseke), a nyomtatás, cséplés (cséplés sora), gépi cséplések fejlődése, terményraktározás, pajták szerepe, és sok más vonatkozásban. Tanulságos adatokat hozott a szántóföldi művelés (nyomások, forgók), növénykultúra változása (gabona-takarmány-zöldség-málna). Utaltunk a hagyományos munkaszervezet bomlására, alakulására (összesegítés, kölcsönmunka, bérmunka), a parasztgazdaság színterének formálódására (parasztudvar, szérű, pajta, pincék, szárazhel, istállók). 212