Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

kasornyába volt rakva. Vidékünkön vászonlepedőben történő hordás nem volt gyakori. Ha használták, főleg terjedelmes dolgokat (babot, szénát, szalmát) vittek benne. A nagyszámú fükas, szakajtó (61—64. kép) csak házon belül, illetve a mezőn, rövid távú hordásra, munkára használatos. A háború utáni években terjedt el a már említett kis kézikocsi különböző fajtája. 109. kép. Csapda (Vámosmikola, F. 9026) Következtetések Az Ipoly mente kiváló földművelő táj. A történeti idők során a szántóföldi kultúra eredményességét tekintve az első földművelő vidékek közé tartozott technikailag, termelési színvonalát tekintve egyaránt a XIX. századig, a feudális termelési viszonyok között. Az Ipoly melletti jó öntéstalajok a Rábaköz termékeny vidékét idézik. A domboldalak a jövedelem jelentős részét adó szőlőtermelésnek kedveznek. Az erdő haszna (fa: szerszámok, építőanyagok, tüzelő, makk, legelő, rét, vad, gyümölcs stb.) a lehetőségeket tovább növelte. A XIX. századtól az árutermeléssel együtt növekvő népességével a korábbi harmónia, a termelési egyensúly felborul. Legelőfeltörések, apró parcellákra bomlás (amelynek osztódását a tagosítás sem akadályozta meg), a talaj erőpótlás hiánya, a nagybirtokok versenye visszavetik a földművelő kultúra fejlődését. A tanulmány ezt az ellentmondásos korszakot vizsgálva teszi meg megállapításait. Miért és hogyan változott a termelési struktúra, miből éltek a falvak lakói, hogyan és mit termeltek. A korábbi megélhetést a föld nem biztosította: „A föld magába nem hoz semmit, spekulálni köllott. Öregapámnak 48 hold földje volt, meg hat gyereke. Nem tudott öleget teremnyi. Párkányba járt fuvaroznyi, azzal hozta a kenyeret" (Vámosmikola). A megváltozott világot ez az idézet is jól jellemzi. A középparaszt a búza mellett sörárpát vetett, sok takarmányt (hogy legyen az állatoknak abrak) termesztett és azt feletette. Borjú, sertés, aprójószág jelentette a pénzt. A morva kereskedők jól fizették a szép, húsos állatokat. A gabonát már a szérűről hordták el („Kié ez?, mennyi ez?, vitte!"). A gyümölcsnek nem volt becsülete. Ott rothadt a fa alatt, főzde nem volt. Bor csak Börzsönyben. A tiszta, szép földeket is szőlőnek alakították át. Rette14* 211