Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

A fentiekből látjuk, hogy a kévés gabona tárolása és a szemnyerés időszakában a gazdaság központja, a munka színtere az északi falvakban nem a ház portája veit, hanem a falu közös szérőhele. A terület déli falvaiban, a nagycsaládok által kevésbé telezsúfolt lakóportákon történt a cséplés. Területünkön a szemnyerés munkája mindig a behordás végeztével vette kezdetét. A nem túl messze levő Tardoskedden a zsellérek, telkesgazdák „ágyásra hordtak", míg a lovasgazdák nyomtattak csak asztagból.

137 A gabonaféléket (a rozs kivételével) mindenütt nyomtatták az I. világháborúig. A szalmája miatt más eljárást igénylő rozs kézi cséplése még az 1930-as években is megmaradt ott, ahol a zsúpra szükségük volt éven át (kötélnek, szalmazsákba, disznóöléskor, vermek bélelésére, hajiokok, épületek fedésére, edények fonására stb.). A járgányos gépek az első háború utáni években terjedtek el (45., 46., 47. kép). Ugyanekkor jelenik meg az uradalmakban a tüzesgép (48. kép), amelylyel 1930 körül a szérőheleken a gazdák is csépeltek.

138 Nagybörzsönyben Kemp Antalnak volt először ilyen gépje. Más falvakban is gépelt. A traktor (49. kép) és a villanygép csak a felszabadulás utáni időkben kezdett dolgozni. 1871-ben Hont megyében mindössze 10—20 gőzcséplő és 60—80 lovascséplő volt, 1895-ben pedig 88 gőz- és 720 lovascséplő dolgozott.

139 Ahol csak lehetett, a csépléshez az előző évi szérűket (szűrű) újították fel. Kapával lenyesték, lesöpörték, lóval megjáratták. Az új szérűnél lenyesik a 78. kép. Szénafelhányó padlásfeljáró 79. kép. Szénahányó (Ipolytölgyes, MNA NKCS, F. 16 135) (Vámosmikola, F. 8950) 188