Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

5. kép. Trágyadomb, fonott kerítéssel (Vámosmikola, F. 8848) zápor gyakran lehordja a földet és a trágyát.

27 Az agyagos, nehéz művelésű talajt szikkes, hidegfődnek, eresfődnek nevezik, ami nehéz művelésűt jelent, és csak száraz időben „nevel". A rétek talaja iszapos, nagyon vizes, ha feltörik, ritka esetben biztos termésű. A csipajos a búzának való föld, a szikkes a szőlőnek, almának (Vámosmikola). Tölgyesen, Letkésen az alsó földekben a homokos talajon gazdálkodtak, amiben mindig kisült a kukorica. A közép- és újkor elején a török hódításokig a földművelő gazdálkodás (a szőlőt is beleértve) a korábban birtokba vett, változatlan méretű területen folyt. Az úgynevezett belsőmezőt művelték (1. kép).

28 Az irtások és ezzel az újabb földfoglalások ebben az időszakban még nem jelentősek. Van ugyan a XIII. századból származó adatunk, amely szerint az ugar „novalis", újonnan felszántott föld jelentésű.

29 Annál intenzívebbé válik a területfoglalás a XVIII. században (irtás, páskumok, legelők feltörése).

30 Az úrbérrendezés, majd a tagosítás adatai egyértelműen utalnák a nagyarányú irtásokra. A mai szántóföld megközelítőleg fele irtásból, illetve kipusztult szőlők művelés alá fogásából, rétfeltörésből származik; helyesebben szólva az utóbbi két évszázadban fogták művelés alá. Ezt a változást érzékelteti a mai térképek és a II. József által felvetetett térképek összevetése.

31 Az irtásföldek, szőlők talaja gyengébb minőségű, hamar kimerül, több trágyát kíván. Ez a jelenség figyelhető meg a XIX. század elején. A legelő-, rétfeltörések kivételével az irtással való területszerzés leírását nem tudjuk adni. Erre az emlékezőktől nem sikerült adatokat gyűjteni. Számtalan visszaemlékezés szól (és a dűlőnevekben él) az egykor irtott földdarabökról.

32 Ipolytölgyesen például a Baglyosokat, Tölgyfást; Vámosmikolán a Berzaharasztokat, a Bodók nevű részt, Rákosszőlőket emlegetik irtásként. A határ mai képén is jól felfedezhetők az egykorú szögletes, a hegyoldalra felkapaszkodó irtásföldek, a meghagyott erdei vadgyümölcsfák. Ezek egy része legelő lett, más részét ma is művelik 135