Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA IKVAI NÁNDOR (Ferenczy Múzeum, Szentendre): FÖLDMÜVELÉS AZ IPOLY ÉS A BÖRZSÖNY KÖZÖTT Előzmények A térképre tekintve, a Börzsöny hegység és az Ipoly folyó által határolt terület egy etnikai egységnek tűnik. Az ellenpárja a folyó túlsó partján, az országhatáron túl van.

1 Szobtól Bernecébarátiig tíz, nagyjából azonos körülmények között levő falút vizsgálnak a kötet tanulmányai és a jelen feldolgozás is. Mindegyik falu határa — mint egy nyitott legyező — a hegységtől a folyóra (hosszú, keskeny sávként) fut le. Még a hegy lábainál fekvő távoli Nagybörzsönynek is van egy kis nyúlványszerű kiszögellése az Ipolyra. Ily módon minden falunak volt (keletről nyugatra haladva) erdeje, legelője, szőlője, szántóföldje (az Ipoly által alakított térségen), rétje, kenderáztató ja az Ipoly on (1. térkép). A tanulmány, a néprajzi módszerrel gyűjthető adatok alapján elsősorban a századforduló és az azt követő időszák feudálkapitalista viszonyai között folyó paraszti földművelést kívánja rögzíteni a tájon. A korábbi időszákokra csak anynyiban nyúlunk vissza, amennyire azt történeti, irodalmi, levéltári adatok (a legszűkebb tájékozódás és a folyamatos fejlődés illusztrálására) lehetővé teszik. A jelen kötet cikkei részletesen elemzik a történeti előzményeket,

2 amelyekre a saját kutatás és a közöltek figyelembevételével csak annyiban térünk ki a jelen esetben, amennyiben a cikkünk témakörének alapozásához, megértéséhez szükséges. A táj népeinek életében a földesúri és vallási viszonyok mindig döntőek és évszázadokig hatnak. A terület falvairól az oklevelekben a XIII. századtól tudunk rendszeresen.

3 Már ettől a korai időszaktól a legutóbbi időkig az esztergomi prímás és a f őkáptalan a falvak nagy részének 'birtokosa. Az esztergomi prímás drégelypalánki uradalmához '(primaria) tartozott a XIII. századtól 1945-ig Kemence, Nagybörzsöny, Bernece, majd a XVIII. századtól Baráti. A déli részeken az esztergomi főkáptalan birtoklása jellemző, ahol Ipolydamásd (1277, majd 1323), Bernece (1468, 1507), valamint zálogként 1527-től Letkés, Ipolytölgyes es Szob tartozik az uradalomhoz. A XVIII. századtól lép be a birtokosok közé az Esterházyak ipolypásztói uradalma, amelyhez Vámosmikola, Perőcsény (Szokolya, Diósjenő) tartozott. Tésa egy, Baráti több kisebb nemesé ugyanabban az időben.

4 Mindez természetesen a birtokviszonyok leegyszerűsített, zömében jellemző sémája. Hogy milyen nagy és gyakori változások (elzálogosítás, átadás, elkobzás, vásárlás, adományozás) történtek, arról Bakács I. idézett adatai győzhetnek-meg bennünket. 9 Studia Comitatensia 5 129