Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

Az időben haladva tovább bomlik a kép. Vizsgálati korszakunkban birtokosok és bérlők hosszú névsora ismert a fentieken túl. A primaria bizonyos területeit (Bernece, Tésa, Szeteharaszt stb.) a Róth család bérli. Vámosmikolán Pongrácz és Huszár volt a kegyúr és így tovább. De bérlők, haszonbéresék sorozata aprózta még tovább a birtokokat. Vámosmikolán a Huszár-birtok egy jelentős részét Sümeg Ottó bérelte, de a tehetős falubeli parasztok is használtak bérleményt. Hellner János például a 20 hold saját földhöz 20—30 holdat bérelt. A felszabadulás előtti képre jellemző volt, hogy a 2—3 holdas gazdák 5—10 holdat béreltek, aminek a bérlete néha az egész gazdaság jövedelmét is elvitte egy rossz évben.

5 Nagy valószínűséggel a tíz falu mindegyike continuus település. Egyedül Damásd (és vára) lakatlan egy rövidebb ideig 1570 körül, illetve nem települ újjá néhány község (például Orzsány, Szete) és Tésára vonatkozóan is hiányoznak az adatok.

6 A folyamatosságra utalnak a vidék jöbbágynevei, amelyeket Török Gábor közöl bőséggel.

7 Dóka Klára adatai több helyen bizonyságul szolgálnak erre a megállapításra. Mikolán például 1593-ban 50 kepe búza, 6 zab és 5,5 kepe rozs terem. A török alatt"a terület az esztergomi szandzsákhoz tartozik. A korszakot ismertető Fekete L. adatai arról győznék meg bennünket, hogy a hódoltság idején, ha nem is háborítatlanul, de a felsorolt falvakban változatlanul dolgoztak a jobbágyok és zsellérek, és az esztergomi kegyuraik helyett — akiknek nem sok módjuk volt járandóságaik behajtására — a töröknek adóztak. Búza és kevert gabonájuk után jelentős mennyiséget fizettek.

8 1696-ban (Damásd és Szob kivételével 8 faluban 369 pozsonyi mérő szántót (kb. 149 hold) és 442 kapás szőlőt művelnek.

9 A török elleni felszabadító háborúk megviselték a lakosságot. Az újjáéledés bizonyítja a művelt földekről rendelkezésre álló 1715-ös összeírás, amely szerint (Szob híjával a 9 falu) 2460 hold szántót (ebből 236 hold irtás), 510 kaszás rétet és 941 kapás szőlőt művelt. A szőlőből egyedül Börzsönyben 369 kapásról szüreteltek.

10 Dóka K. tanulmánya részletes adatokkal mutatja be a táj népességének mozgását, a művelt területek változását. Megállapítja, hogy a török kiűzését követő esztendőkben a szőlőtermelés változatlanul előtérben van. Átlagosan egy jobbágy kezén 6 hold szántó, 1 kaszás rét, 2—4 hold irtás, 2—3 kapás szőlő található.

11 A népesség számára és összetételére vonatkozóan (az általunk fordításban kiadott) Bél Mátyás 1728-as összeírással kiegészített adataiból tájékozódhatunk:

12 Bernecze: 29 jobbágy, 2 zsellér, 1 nemes, 27 magyar, 5 szlovák; Baráti: 17 jobbágy, 1 nemes, 10 magyar, 8 szlovák; Kemencze: 50 jobbágy, 5 zsellér, 40 magyar, 15 szlovák, 1 urasági malom; Börzsöny városa: 62 jobbágy, 59 zsellér, 40 magyar, 74 német, 7 szlovák, 2 malom, sörfőzde; Mikolya: 38 jobbágy, 3 zsellér, 18 magyar, 23 német (Léva várához tartozik); Letkés: 34 jobbágy; Tülgyes: 21 jobbágy, 18 magyar, 3 szlovák (mindegyik a damásdi vár tartozéka) ; Damásd: 19 jobbágy, 2 zsellér, 19 szlovák, 2 német; Perőcsény: 36 úrbéres háztartás, 19 magyar, 17 szlovák, 1 kőre járó malom; Szob: 31 jobbágy, 16 magyar, 14 szlovák. A fentiekből következik, hogy a népesség száma gyarapodó és korán jelentkeznek — az elnéptelenedett falvakba északról lehúzódnak — a szlovák tele130