Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

igen fontos feltétele volt a keltetésnek. Lássuk, mit kellett még tenni, hogy a tojásokban minél kevesebb legyen a kár? Ujabb szokás a tojást félidőre gyertyafénynél megnézni. A konyhában nézték meg a tojásokat. Egyenként kézbe vették, és a kezükkel árnyékolva a gyertyával átvilágították. Ha a tojás fekete volt, azt jónak ítélték, mert a tapasztalat szerint abból már csirke kelt. Amelyiket a gyertya átvilágította és semmi Változást nem észleltek — a tojás világos volt —, azt már nem tették Vissza a fészekbe. Ez volt a kivát tojás. A lúdtojást il hét után vizsgálták meg, és ugyanúgy jártak el, mint a tyúktojásokkal. Kelés előtt legtöbben a tojások megváltozott hangjára figyeltek fel: „nem olyan csengő a tojások hangja, mélyebb lesz, úgy szól, mint a dió". Néhányan a lúdtojásokat a 4. hét táján langyos vízbe tették. Ha a tojás mozgott, élő kisliba volt benne, ezt visszatették. A kelés folyamatába akkor sem avatkoztak be, ha elhúzódott. Ezzel befejeződött az ültetés és keltetés, a baromfitartás legfontosabb és egyben legtöbb figyelmet igénylő munkája. JEGYZETEK 1 Pest megye műemlékei. Bp. 1958.; Borovszky, Bp. 1906. 2 Borovszky, Bp. 1906. 3 Bakács, Bp. 1971; Pest megye műemlékei, Bp. 1958. 4 Fekete, Bp. 1943. 5 OSzK Fol.- Hung. 208. 6 OL Filmtár 3123. és 3136. doboz. 7 Bakács, Bp. 1971. 8 Lásd 3—6. sz. jegyzet. 9 Vályi, 1796; Korabinszky, 1786; Fényes, 1843 és 1851. 10 Galgóczy, 1855. 11 OL P 112. 208. 12 OL P 112. 209. 13 OL N 26. No. 135. és 174. 14 Vamosmikola, r. kat. levéltár, halotti akvek. 15 Fényes, 1843. 16 OL P 179. 13. cs. fasc. 10. 17 OL N 26. No. 135. 18 OL P 112. 208. 19 Perőcsény, ref. egyh. levéltár. „... gyakorta megtörténik, hogy noha az erdőben semmi makk sem terem még is a Méltóságos uraság septembertől fogva szorossan megtiltja a helybéli marháknak a hegybe való járást... hogy azért mindenféle marháknak különössen a sertésseknek egész télen is légyen legelőjök, a Helység az erdőt meg váltja vagy szántással, vagy ölfa hordással... Ha makkot terem pedig az erdő és a communitas megveszi a sertések hizlalására, ha munkán veszi meg a prédikátornak dolgozni nem kell, de ha pénzen veszi meg fizetni kell." 20 Perőcsény ref. egyh. levéltár. 21 OL P 179. 18. cs. fasc. 10. 22 OL P 179. 18. cs. fasc. 10. 23 Perőcsény ref. egyh. levéltár. 24 Galgóczy, 1855. 25 Vamosmikola r. kat. levéltár (kiemelés, K. Gy.). 26 PmL Vamosmikola kg. levéltára, protokollum. Már a XVIII. század végétől van adat az istállózó tartásra. „Mint hogy az új esztendőkön változandó cselédek az el költözésben bizakodván, a Takarmányai igen bőven és tikozolva bánnék úgy gondolkodván, hogy csak adig légyen, míg ők elmennek; Azért rendelte az nemes vármegye, hogy ezentúl minden marhavai bánó külső cselédek szolgák, béresek, kocsisok, juhaszok esztendeje mindenszent napján az az lmo Novembris légyen a belső cselédeké pedig... új esztendő úgy mind lmo January kezdődjék." 27 Néhány példa a birtoknagyság és az állatállomány viszonyára: 1926-ig 5 hold földje volt, az állatállomány 2 tehén, egy borjú vagy növendék, 126