Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

háztól a szerencsét". 10—12 tyúkra hagytak egy kakast és 4—5 lúdra 1 gúnárt; ezt az arányt tartották megfelelőnek. A 30-as években Galántáról izlandi és fehér rekord fajbaromfit (hozatott csirkét) vásároltak, és ennek a keveredésnek következménye a jelenlegi állományon is megfigyelhető, mert most a magyar parlaginál nagyobb termetű (2,5—3 kg súlyú), de egyébként nem túl igényes fajtát tartanak. „Parasztlibának" nevezett, apró termetű, szürke és fehér színű ludat tartottak. Igen sok libát neveltek, és így minden háznál volt 4—5 lúd, de gunarat nem tartott mindenki. A ludakat közös legelőre hajtották és ott volt elég gúnár, ott gunaraztak. Perőcsényben az agacsosba (akácerdő), Mikolán pedig a Ny argóra (Marhavásár tér) jártak legeltetni; aratás után pedig mindkét községben a felszabadult tarlóra. Minden család külön hajtotta ki a libát. A libapásztorok a családban növekedő gyerekek voltak. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy a múlt század végén a tyúkok fákon háltak, baromfiólat nem építettek. A tyúkok helye most legtöbb helyen a hidasól padlásán van, a ludak számára pedig külön lúdólat készítenek. Ez vesszőből fonott, sárral betapasztott ól. Máshol a disznóól és a lúdól egy tető alatt van (21—22. fénykép). A tyúkot kora tavasszal — márciusban, áprilisban ültették meg először, aszerint, hogy mikor hevert meg (elkotlott). Másodszorra júliusban, kazal alá ültettek, hogy a gabona behordásának kezdetére legyen csibe. A kotlóst a csirkékkel együtt kivitték a kazal mellé, és a hordás és gépölés ideje alatt a szérőn voltak, fel is nőttek az elhullott szemen. Mikolán másodszorra nyár végén is sokat ültettek, mert szerették és igen jónak tartották a két boldogasszonyközi 21. kép. Deszkából készített tyúkól. Vámos mikola 120