Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

19. kép. Blaskó András juhászkampója 20. kép. Gembulya Lajos ij uhászkampó j a disznó felzúgásakor egy üveg bor, Mikolán a minden anyadisznótól járó pünkösdi garas, és az évi második malacozásból járó egy malac. Lényegében ide sorolhatjuk a szentekvessző hordásakor járó ajándékot is. Baromfitartás Baromfit minden paraszti gazdaságban tartották. Régente inkább tyúkot és ludat, a századforduló után pedig egyre több kacsát is. Pulykaneveléssel az uradalomban foglalkoztak. A perőcsényiek az 50-es években megpróbálkoztak pulykatartással — a nagytiszteletű úr példájára —, de abbahagyták, mert nem értettek 'hozzá. Galambot a gyermekek kedvéért tartanák, gyöngytyúkot pedig egy-két háznál, inkább kedvtelésből, mint a hasznáért. Általában nem ismerték a baromfifajtákat. A századfordulótól magyar parlagi (pallagi) tyúkot tartottak és az egyedeket színük, formájuk alapján különböztették meg. Vámosmikolán a fekete, sárga, fehér színű és a kendermagos tyúkot kedvelték. Perőcsényben a fehér, kendermagos és cifra (fehér és sárga színű) volt a legtöbb. Fajtatisztaságra nem törekedtek. Saját maguknak keltettek csirkét (házilag kelesztett csirke). 1945 óta naposcsibét is vesznék, amellett, hogy otthon is ültetnek tyúkot. A magállományt az évi legszebb kakasból, csirkéből választották és pótolták. Magnak nem adtak el baromfit, mert azt tartották, hogy így „eladják a 119