Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

készítettek belőle. Amikor már jól megszáradt a sajt, húsdarálóban ledarálták, megsózták, jó erősen kigyúrták és egy faedénybe (döbönybe, 9. kép) beletömködték. Tavaszig is el lehetett tartani. A teteje megpenészedett, de ez a penészes rész jó volt köhögés ellen. Mikolán a második világháború előtt a juhász maga készítette az oltót, A vágóhídon megvették a tejesborjú gyomrát, felfújták és kiszárították. Ami túró benne volt, besózva benne maradt. A száraz gyomrot összevágták, sótörő kismozsárban porrá törték és fehér bort öntöttek rá, abban ázott. A levéből szoktak önteni a tejbe gondolom szerint. Később már a gyógyszertárban vagy gyapjúkereskedőktől vásárolt poroltót használtak. A perőcsényi tejfeldolgozás menetében csak árnyalatnyi különbségek találhatók. így például az oltás előtt nem 17. kép. Kettes tehénfogat. Rakodás előtt az állatokat kifogják. Vámosmikola szedték le a tej fölét — nem készítettek vajat, és a tejet emberemlékezet óta poroltóval oltották. A vaj mellőzése valószínűleg összefügg azzal, hogy a perőcsényiek reformátusok lévén, nem volt szükségük a böjtös ételek készítéséhez használható vajra. A szaporulaton és a tejtermékeken kívül a birka gyapja is hasznot hozott. Április utolján, legkésőbb május elején fogtak a .nyíráshoz. Mire a fejés megkezdődött, meg kellett nyírni, mert a gyapjú alatt nem lehet fejni. Mikolán a nyírás előtt egy héttel megúsztatták a juhokat az Ipolyban. A gazdatársaságnak minden tagja elment, és közösen fürösztötték, kimosták a bundájukból a trágyát. A nyírás napján a gazdák kimentek az akolhoz, segédkeztek a nyírás112