Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

14. kép. A perőcsényi akol tetőszerkezetének részlete 15. kép. A perőcsényi juhászház konyhája mindenütt volt legalább 5 db. A 8—10 holdas gazdaságokban csak 5—10 darabot neveltek, de a 10 holdon felüli gazdaságokban sem volt több 20 darabnál. A juh tartása nagyon kifizetődő volt, mert az év nagy részét (áprilistól decemberig) a legeion töltötte, és a téli ellátása sem igényelt minőségi takarmányt. Az esetek többségében kukoricaszáron, sarjún, babszalmán teleltek ki. Mikolán szokás volt, hogy a szőlőhegyeléskor levágott indát összegyűjtötték, megszárítva kazalba hányták és télen a juhok etetésére használták. Ezenkívül csak egy kis lucernát kaptak még. Mindkét községben 3 községi juhász — mindegyiknek egy-egy bojtárja — volt. Egy-egy juhász kb. 2—300 anyabirkát őrzött. A bárányok elválasztása (Zsófia nap — május 15.) után a bárányokkal és a kosokkal a bojtár járt, aki legtöbbször a juhász családjából került ki. Ha idegen volt a bojtár, élelmet és a ruházkodásra pénzt kapott fizetésként a juhásztól. Egy-egy juhász 4—5 kost tartott, amelyek a fejés ideje alatt külön jártak az anyáktól, csak szeptember második felében engedték az anyák közé. A fajtát nem ismerték pontosan. Több fajta juhot — fehér racka, cigája, pepeinér — említettek. A birka fülében jegyek voltak (lyuk, fecskefarok, hold, elöl metszett, hátul metszett), csak a juhászé volt egészfülű. Amikor a kisbárány megszületett, a juhasz mindjárt úgy jegyezte, ahogy az anyja volt. A nősténybárányoknak (jerkenek) a farkát is levágták, hogy ne zavarjon a fejesnél. Az anyajuhot május lödtől szeptember 8-ig, Kisasszony napig fejték. Nyáron, augusztus elejéig háromszor, azután kétszer fejték naponta. A fejesnél az asszony vagy nagyobb gyerek segített a fejőnyíláshoz hajtani a juhokat. „Volt egy olyan lésza, amelyiken akkora lyuk volt, hogy a birka kifért rajta." A ju110