Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása
sállóval levágtak egy téri füvet. Mikor még kicsi volt, zsákba gyúrták, nyár közepén, ha már hosszúra megnőtt, kötélbe kötötték. Mikolán pedig az árokpartokról hordták kocsiszámra a füvet, amelyet frissen fogyasztottak el az állatok. Ősszel pedig a lehullott lombot (harasztot) gyűjtötték össze aljazónak, az árpaszalmát pedig herével keverve megetették. Sertéstartás Disznót majdnem minden háztartásban neveltek, még a zsellérek és az uradalmi cselédek is. Akinek nem termett annyi árpája, kukoricája, hogy egy anyadisznót a fiaival felneveljen, az a mikolai őszi vásárban vett egy 30—40 kilós malacot, amelyet a következő esztendő telén vágtak le. Még az 1950-es években is göndör, mangalica disznót tartottak, elsősorban a zsírjáért. A legtöbb gazda azonban egy anyadisznót nevelt 5—6 fiával. A községben 2 kan volt, amelyeket a kanász gondozott. Naponként váltva jártak a csordával. A kanász a kantartásért egy hold földet kapott, amin abrakot (árpát, kukoricát) termelt a kannak. Az anyadisznók egész évben kijártak. Aratásig az erdőben és a csapásokon, aratás után a tarlón is legeltek. Ha nagy hó volt, nem is annyira a legelés miatt mentek ki, hanem, hogy szét ne zülljön a csorda. A malacokat csak tavaszszal hajtották ki. Az első néhány napon sok baj volt velük, segíteni kellett a kanásznak a kihajtásban, amíg a malac megszokta a kijárást. Szakajtóba kukoricát tettek, azzal csalták, a kanász pedig hajtotta. A sok fáradságért a kanász kapott egy szelet kenyeret, egy darab szalonnát és egy pohár bort. Reggel, kihajtás előtt és este is moslékot (korpás vízbe kevert főtt krumpli vagy tök) kaptak. Amelyiket hízóra fogták, csak októberig járt ki, utána otthon tartották, árpával, árpadarával, kukoricával, kukoricadarával hizlalták, december végén, január elején vágták. A makkon hizlalásról csak Perőcsényben hallottak, Mikolán ismeretlen volt. Néhány esztendeje is előfordult még, hogy a rossz kukoricatermés miatt makkot szedtek az erdőn és azzal próbáltak hizlalni. Az anyadisznót, ha jó fajta volt, 4—5 esztendeig hagyták meg, utána a fiaiból választottak másikat. A rövid orrú, hosszú testű volt jó anyának, annak volt sok fia. A kanász szólt a gazdának, ha bezúgott a disznó. Ekkor kapott egyjüveg bort, vagy egy pengőt jutalmul. Fontos volt tudni az időpontot, mert a fialás előtt egy-két héttel már otthon tartották. Ennek ellenére előfordult, hogy az erdőben ellette meg a disznó a malacokat, úgy kellett éjszaka megkeresni és kosárban hazavinni. Az anya 6—8 hétig szoptatta a malacokat, azután elválasztották. Rántottak a malacoknak egy kis levest és tejet öntöttek bele. De már korábban is öntöttek a moslékba tejet, hogy szokjanak a malacok az evéshez. Elválasztás után az anya ment ki a legelőre, de a malacok még féléves korukig otthon maradtak. Az anya elválasztás után 8 hétre ismét bezúgott. így előfordult, hogy egy évben kétszer is volt malaca. A második malacozásból a kanásznak járt egy malac (4—5 kép). Juhtartás Mindkét községben elég nagyszámú juhot tartottak. A statisztikákból úgy tűnik, hogy Mikolán a századforduló előtt, Perőcsényben pedig utána volt nagyobb a juhtartás jelentősége. Egy-egy gazdaságban nem túl sokat, de szinte 109
