Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

összefoglalva a terület gazdaságföldrajzi adottságait, megállapítható, hogy az Ipoly vö^g$fcéfee»éelepült lakosság általában megtalálta magának a megfelelő megélhetési forrást. Az Ipoly és a beleömlő patakok biztosították a szükséges vizet, és bár áradásaikkal veszélyeztették a termést, ezek az árvizek gyorsan elvonultak, és így a folyóvölgyben nem alakult ki mocsárvilág. A termőtalajt a folyami hordalék alakította ki. A homokos, köves talaj rendszeres trágyázást igényelt, és a földműveléshez a megfelelő igaerő biztosítása elengedhetetlenül szükséges volt. Az állattenyésztést nehezítette az, hogy a településeken kevés volt a rét, a legelő több helyen az erdőbe vagy a kevés hasznot hajtó szántóföldek helyére szorult. A községek természeti adottságai nagyjából azonosak voltak, legfeljebb a több sík területtel rendelkező Ipoly menti és a dombosabb vidékre telepedett falvak között alakulhatott ki különbség. A fejlődés általános akadálya volt, hogy a községek nem terjeszkedhettek. Ennek nyugat felől az Ipoly, kelet felől pedig a Börzsöny hegység állta útját. A gazdálkodásban a szántóföldi termelés, állattenyésztés, szőlőtermelés fonódott össze. A lakosság létszámának növekedésével a különféle történelmi helyzetekben a gazdálkodásnak hol egyik, hol másik ága jutott döntő szerephez, és alakította ki a környezetétől meglehetősen elzárt terület gazdasági-társadalmi viszonyait.

3 Az Ipoly menti települések közül a legősibb Kemence, amely a honfoglalás óta lakott hely volt. Itt a Hont-pázmány nemzetség birtoka helyezkedett el, és a családhoz tartozó Godó vetette meg a falu alapját. A hagyomány szerint várat is épített, és a község a korán szerveződő Hont megye központja lett. István comes fiai az esztergomi érsekség ellen elkövetett gaztetteik miatt birtokjogukat elvesztették. Az első okleveles említés 1156-ban fordul elő, amikor Márton érsek a falu dézsmáját az esztergomi káptalannak ajándékozta. 1232-ben II. András a maga számára foglalta le a birtokot, és azt zólyomi uradalmához csatolta. Ezután ismét magánkézbe került, végül III. András adományozta 1293-ban Ladomér esztergomi érseknek. Kemencét már 1298-ban egyházashelynek említik. Egy XVI. század elején készült urbárium szerint 15 egésztelék volt, amelyen 52 jobbágy és 10 zsellér élt. A legkorábbi települések közé tartozott Tésa is. Már 1221-ben előfordul az oklevelekben, és ez azt bizonyítja, hogy a tatárjárás előtt is falu volt. 1257 előtt a Hudus és Pásztói család, majd a Lacka nemzetség birtokolta, később a Tésai családé lett. A Börzsöny és Letkés között elhelyezkedő Tölgyes „Ság" alakban 1225-ben fordul elő az oklevelekben. 1412-ben már találkozhatunk a „Ság alias Twlges" kifejezéssel is. A hajdani Ság egyik része az esztergomi káptalan, másik része Bedé fia Rufus birtoka volt. Az utóbbi rész később Léva tartozéka lett, és a Tölgyes nevet vette fel. II. Ulászló zálogbirtokként Bakócz Tamásnak adta, ő pedig az esztergomi káptalannak. Bernece neve „Villa Burniee" formában már 1245-ben előfordult. A XIII. században a Hont-pázmán nemzetiséghez tartozó Demeter drégelyi várának birtoka volt. 1332/37-ben már egy házashely ként szerepelt. Birtokosai között találjuk a Verebélyi, Gréczy, Makófalvy, Szálaspataki Oláh családokat, majd a XV. század elején a falu az esztergomi káptalan birtokába került. Egy XVI. század eleji urbárium szerint 38 jobbágy lakott a községben 11 és fél session.

4 Börzsöny neve először 1258-ban fordul elő az okleveles anyagban. 1332/37ben egyházashelyként említették, 1419-től vásári kiváltsága volt, és ettől kezdve 9