Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

mezővárosként (oppidum) szerepelt. 1293-tól az esztergomi káptalan birtokolta, de 1346-ban a Szécsényi család birtokjogáról is tudunk. A város a XV. században még jelentős bányákkal rendelkezett. Zsigmond király 1416-ban és 1438ban németeket telepített be bányaművelés céljából. A községben már az Árpádkorban megépült az első templom, amelyet 1417-ben a bányászok templomának megépítése követett. Börzsöny külterületéhez tartozott már a középkorban fordulásáról 1261-ben tudunk. A község lakóinak ősi foglalkozása volt a középGanádpúszta, amely 1349-ben szerepelt először az oklevelekben. Letkés első előkorban az Ipoly on folytatott kereskedelem. Az itt élő ősi hajósnépet a XIV. században „kalonthas"-nak és „saytias"-nak nevezték. Letkés már 1464-ben egyházashely volt, földesura az esztergomi káptalan. A legdélebbi település, Damásd neve 1262-ben fordult először elő. A terület a damásdi vár tartozékaként szerepelt, de az esztergomi káptalan zálogbirtoka is volt. Vámosmikola, Perőcsény, Baráti neve csak a XIV. század elejétől fordul elő az oklevelekben. 1304 Vámosmikola első említése. A település 1332/37-ben már egyházashelyként szerepel, 1419-től vásárhely és mezőváros. Vámosmikola nem került az esztergomi káptalan tulajdonába. Gazdái magánföldesurak voltak, akik zálogbirtok gyanánt adományozták egymásnak a területet.

5 Hasonló helyzete volt Perőcsény nek is, amely — bár a hagyomány szerint a Hont-pázmán nemzetség egyik ősi szállásterületét képezte — csak 1324/43-ban fordul elő az okleveles anyagban. 1419-ben és 1423-ban már vásárhelyként említik, és oppidumnak tartják számon. Szintén magánföldesúri birtok volt. 1318 előtt a Csák nemzetség tulajdonát képezte, majd birtokosai sűrűn váltogatták egymást.

6 A vizsgált községek közül legkésőbb Baráti neve fordul elő (1353). A község az esztergomi káptalan birtoka volt, és valószínűleg jóval korábban települt. A XVI. század elején a Geréczy, Verebélyi, Makófalvy családokat is említik birtokosként.

7 Az Árpád-korban települt falvak legnagyobb földesura az egyház volt. Az esztergomi káptalan a XIII. század végéig megszerezte főbb birtokait, azonban a később települt községek (Perőcsény, Vámosmikola, valamint az időközben visszafejlődött Tésa) magánkézben maradtak a Mohács utáni időszakban is. * * * A török betörése után a terület az 1552-es hadjárat idején támadásnak volt kitéve. 1552. július—augusztus folyamán a környező várak (Ság, Gyarmat, Hollókő, Buják, Damásd) török kézre jutottak. Damásdot a hódítók 1581-ben megerősítették. Az Ipoly völgyében a 15 éves háború idején telepedett meg a török. Az 1596-os harcok idején elfoglalták Eger várát, 'majd behúzódták az Ipoly menti falvakba is. A zsitvatoroki béke után a várak ismét a királyi Magyarországhoz tartoztak, de ez a völgybe települt falvak életén nem sokat módosított. 1646ban a damásdi vár kapitánya Bercsényi László volt, akinek távollétében a törökök újra betörtek és a falut is elpusztították. Teljesen visszafejlődött Tésa is, azonban a többi települések nem néptelenedtek el a török megszállás alatt sem. E korszak viszonyainak statisztikai vizsgálatához alapvető adatokat szolgáltatnak a dicális összeírások, amelyek a török korból és az utána következő évtizedekből nagy számban fennmaradtak.

8 A dicális (vagy portális) összeírások készítői különféle előírások alapján dolgoztak. 1547—1598 között az adózók közé sorolták a jobbágyokat, valamint azokat a zselléreket, akik a házhelyükhöz tar10