Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

másikat pedig úgy, hogy nyistkötő deszkát dugtak a csinvat közé és azzal feszítették szét a szálakat, így dobták át a piros fonalos vetélőt. Ez a könnyebb formája a színes szőttes törülköző csíkszövésének. Amikor én szövögettem, és előttem 10—15 évvel, már tűvel szedtük fel a szálakat. Spárgát fűztünk a minta szerint felszedett szálak alá és azzal emeltük fel a pamutszálakat. A spárga alá vetettük a piros fonalat, egymás mellé, amiből kialakultak a különböző minták. Egy felszedés után négyszer vettünk pirosat, utána ismét szedtük tűvel a másik sorát a mintának. Attól függött, mit és milyet szőttünk. Volt, amit mások mintájáról szőttünk, volt amikor mintakönyvekből szerzett horgolásmintát szőttünk le. Én magam szerettem tervezni, kockás irkafüzet lapjain. Mindig olyat terveztem, amit vissza tudtam forgatni. Minden szedésre spárgát fűztem és visszaforgattam. így megmentettem a fele szedést, özv. Hajdú Istvánné nagyon szépen és ügyesen tudott szőni. Volt néki kakasos törülközője. Ez olyan munkás, hogy egy csíkot harmincháromszor szedett fel. Ezt azért említem, hogy sokan élnek a világban, akik szeretik a szépet és türelmesen bíbelődnek vele. Volt olyan asszony, aki csak piros csíkot vetett bele és mégis elégedett volt. — Törülközni megfelel — monda —, azért ő nem dolgozik annyit. De a lányok szívesen díszítették staférungjukat. Szép szőttes abrosza mindenkinek volt, tiszta pamutos piros koszorúval. Ez volt a koronája a vászonruháknak. Legalább kettő kellett belőle. Egy nagyon szép széles mintás, a második kevésbé munkás. Azt is a szekrényben tartogatták és halálozás esetén terítették fel az udvari asztalra, ahonnan a pap a szertartást végezte. Nekem három volt; egy hímzett abrosz, pamutos, egy széles mintás (magam tervezett) rózsás koszorúval, a betétje pedig gyöngyvirágos. Még mindig megvan. Még egyet édesanyám vett az erdélyiektől. Húsz törülközőm volt, mind szép mintákkal. Hat pamutos szakajtóruha és hat vászon. Ezek is széles mintákkal. A szövés befejezésekor kivágták a vásznat. Megjelent az arany vagy örömpálca a nagy zúgón. Ez tényleg nagy öröm volt. Ameddig lehetett engedni, addig engedték, sőt még az örömpálcát kikötték egy másik fához kosármadzaggal, hogy hosszabb legyen a vászon. Amikor a nyisthez ért az örömpálca, levágták a vásznat. Megmaradt a csinvatos fonálvég, amiből esténként a férfiak zsákmadzagokat fontak vagy sodortak. Minden részét felhasználták a kendernek- Oly szép fonalat fontak külön cérnának, amellyel varrogatták a vászonruhát! Erős vásznat, erős cérnával kellett varrni! Megvolt annak is a maga technikája. Amelyik lánynak nem volt szépen megvarrva a pendelye, azt igen megszólták, különösen az anyósa. A pendelyt öt szélből szabták, rozmaringos öltéssel állították össze az oldalát, illetve a szeleket. Igen keskenyen kellett felszegni az alját. Firézst hajtottak a felső részén, amelybe a madzagot fűzték. Édesanyám idejében 8—10 pendelye volt a lányoknak staférungként. Nekem 20 volt, amikor férjhez mentem. Féling is 20 db. Még én is kaptam vászoninget is 5 db-ot. Szét is szedtem törlőknek egypár éve. Vászongatyát fiatalemberek 35—40 éve már nem hordtak. Az idősebbjei azok igen szerették és meg volt nékik készítve. El is szaggatták, de újat nem szabtak már részükre. 15* 227