Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

En mint gyermek emlékszem, nyáron szerettek az idősebb emberek gatyában dolgozni- Aratni, kaszálni, kapálni, ami éppen jött sorba. Vászonmosás Amikor a szövés befejeződött, kimosták a vásznat a folyóban, mert ott állandóan folyt a víz és tisztábbra, szebbre lehetett mosni, mint a kútnál. Az egész vászonvéget egyszerre mostuk ki. Két személynek kellett mosni. Egymástól szedtük el a mosódeszkán. Sukkal csapdostuk és a vizet folyton hajtottuk rá sukkal. Kétszer, háromszor váltottuk, míg készen lett. Összeszedtük, feltettük valamire, míg lecsorgott róla a víz. Utána terítették ki, vagy a rétre fehéríteni. Amilyen hosszú volt a vászon, úgy húzták ki, és locsolókannával hordták rá a folyóból a vizet. Két-három nap eltelt, mire megfehéredett és meg is puhult egy kicsit. Utána szabták ki annak, amire nagy szűk ség volt. Édesapámnak 75—80 éves koráig vászonból volt a gatyája, négy szél volt egy szárába. A szomszéd Julis néni eljött segíteni mosni. Ö mindig borzadott a duránci gatyától, hogy annyira bő és nehéz mosni azt a durva vásznat. Apám mosolygott rá, — ,.Az alá fúj be a szél." — válaszolt rá. Karikavászon Egész nagy karikavásznak álltak a szekrényekben. Ez nagy érték vagyon! volt, és mindenki törekedett, hogy minden évben tudjon szőni, legalább egy pakk pamutot. Ha ez megvolt, akkor nem kellett félnie, hogyha elszakadt nem bírja pótolni. Nagy jelentősége volt a kenderből készült dolgoknak és igen-igen értékelték is. Rengeteget kellett vele dolgozni, mire odáig ért, hogy ruha legyen belőle. Ősszel, amikor a kukorica-, krumpliszüret, répa betakarítása megvolt, az asszonynép csak font és font. Nappal is, ha más munka nem adódott. Kosármadzagot, gatya- és pendelymadzagot is maguk verték. Készítettek a férfiak madzagverőt és folyt a munka. A házi cérnát megfonták és sodróorsóval megsodorták. Egész télen egymáshoz jártak fonni. Rokonokhoz, szomszédokba. A barátnők elmentek nappal 228