Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

az orsót, ami fonállá sodorja a kócot. Néha meg kell nyálazni, hogy puhább legyen a kender, így jobb a fonál, sodrottabb. Amikor megtellett az orsó, lemotollázzuk. Motollázás A motolla egy faragott 80 centis bot, aminek a végére merőlegesen egy-egy, de egymásra szintén ellenkezően néző fa van becsapolva, amit szarvnak hívunk. Erre lehajtjuk a fonalat. Amilyen szélesre akarjuk a vásznat szőni, annyi igét hajtunk a motollára. Egy ige három szál a négyoldalas fonálban. Két szarva van a motollának, de ellenkező irányban áll, így ha ráhajtjuk a fonalat, négyfelé áll. Tehát, ha hatos bordába szövök, 60 X 3 szálat vetek egy rőfbe, vagyis 60 igét. Egy motolla hossza, egy rőföt jelent a szátvahosszon. Szátvának a szövőszéket nevezzük. Ha nyolcas bordába szövök, akkor 80 X 3 szálat, 12-esbe pedig 120 X 3 szálat olvasok egy rőfbe. A zsákvászon t hatos bordába, négy nyüstbe szövöm. Nyolcas a hamvas borda, ez sűrűbb a zsákbordánál. A 12-es a vászonborda. Ez nem sokkal szélesebb a nyolcasnál, de sűrűbb, hogy szép legyen a vászon. Két rőföt szoktunk egy motollára vetni, ezt egy darab fonálnak hívtuk. Annyi rőföt fontunk, amennyi kenderünk volt. Kislányoknak is készítettek kis guzsalyat. A három-négyévesnek már volt, de ő még csak játszott vele, utánozta a felnőtteket. A nyolc-tízéves lányka már vágta ügyesen a kócot. A tilóalján tanultak. Azt a hulladékot is kitisztították, ami a tiló alá hullott, abból csavartak húsmadzagot. Vagy a tanuló lányka fonalát sodorták meg húsmadzagnak, mert rendszerint jó vastagra sikerült. Az, hogy húsmadzag, azért kapta a nevét, mert amikor ölés volt, ott használták. A sós húst felkötötték madzagra és úgy akasztották fel a füstbe. Ezért sem kellett pénzt adni. Házicérnát is fontak annyit, hogy egész esztendőre elég volt, sőt még egy motringot be is festettek feketére, hogy foltozni is legyen. Lúgozás Amikor végeztek a fonással, kilúgozták a fonalat. Lúgozás előtt leforrázták a fonalat este, reggel egy csöpp meszet tettek a vízbe, 222