Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

A harmatvizet is szedték, ezt is sebhelyek, varas sebek, feké­lyek gyógyítására használta. Tiszta vászondarabon szedték. A legjobb harmatvíz a patak partján volt, ahol sok volt a fodormenta, kanka­lin, kamilla, sőt még a csalánt is hozzá sorolták. A réten is megvolt a minőségi hely, a kék paszterna virágáról, az édeskömény virágzásán, s ahol a nadragulya termett. Érthető is, ezeket ma is gyógynövények­ként tartják nyilván. A virágporos harmatvíz szintén nem lehet rossz, biztos ez is fertőtlenített, és azután csak jobban gyógyultak a sebek. Vagy ha itták is, az sem ártott meg. Gyógyfüvek Ha valaki gyomorfájással szenvedett, mindig négyféle fűnek a a teáját főzte édesanyám. Nyáron zölden szedte a csalánt és teának szárítá, ezen kívül porcfüvet, fodormentát és körömke virágot sze­dett. Ezt főzte össze teának és éhgyomorra itatta. Sokan meg is gyó­gyultak tőle. Ha valaki vérfolyásban volt, annak szárított rozsanyát főzetett teának, sőt a bodza virágát is nagyon értékelte. Némelyik rozsszál ka­lászán található egy-egy nagy, hosszú fekete, görbe szem, az a rozs­anya. Négyszer is nagyobb a rendes rozsszemnél. Kézicsépléskor a ponyván kiválik a sok fekete szem a többi közül. Ezt kiszedik, meg­szárítják és úgy főzik meg teának és isszák napokon keresztül, míg elmúlik a vérzés. Néha még füveket (ezerjófű, bodzavirág, rozsanya, kamilla) összefőztek, egy vödörbe öntötték, ráültek, hogy felpárolják magukat. Ezt is többször csinálták, míg jobban nem lettek. Az ilyen főzetet fertőtlenítő mosakodásra is használták vérzéskor. Volt neki még egy csodás jó és egyszerű gyógymódja megfázás esetén. Soha gyógyszert nem szedett, ha megfázott és ki akart izzadni. Vett egy tormagyökeret, megreszelte, egy ruhával a talpaira kötötte és lefeküdt ezzel a dunsztkötéssel. Két óra múlva a dunna is teljes víz volt. Ezt bárki megpróbálhatja, nem kerül pénzbe, és elismerését fogja adni. Nem is történik semmi baja, esetleg nagyon kiizad, de a meghűlés elmúlik. Ezekkel a módszerekkel gyógyítottak az ük-, déd­es nagyszüleink is. Nékem még a szüleim is. Én elég jól emlékszem hiszen sokszor a bőrömön tapasztalhattam. Holló mama Többször említettem már, hogy gyermekkoromban sokat bete­gyógyítása geskedtem. Vékony kislány voltam. Torokfájással igen sokat szen­vedtem. Olyan mirigygörcsök voltak a fültöveimnél. Édesapám a há­tán hordott a Hétházsorba Holló nagymamához. Az imádkozott a fü­lembe, és megkente azt a fájós nyakamat. A miatyánkot és üdvözlé­gyet, mondott valamit, de ezt elfelejtettem. Sokat sírtam, mert azok a mirigyek igen fájtak, ahogy nyomkodta szét. Kenés után még volt egy fájdalmasabb része a gyógyításnak. Törülközőt összecsavart, az állam alá csavarta keresztül a fültövön és felemelt véle. Azt képzel­tem, hogy egyszer meg fogok fulladni, hisz az akasztás formáján vé­gezte. Sok-sok kínzás után még valami flastromokat főztek, ez az azután meggyülesztette, majd elmúlt. Édesapám minden füvet ismert, és mindenben kincset lelt. Olyan szépen mondogatta mindig: — „A jó Isten fűbe, fába adta az orvos­ságot. Hittel kell keresni és benne remélni, hogy meggyógyuljunk tőle." Ezért egy kissé félek is, hogy több olvasó lesz, aki az ostoba­ság fokára helyezi minden erre vonatkozó feljegyzésem. Ezért hasz­82

Next

/
Thumbnails
Contents