Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

tes. Hozzáillő mondás, hogy „szutykos és szagos, mint a tehén lába." Megizzadt, amikor asszisztált. Egész vállig belenyúlt a tehénbe. Volt az ingjén mindenfajta és forma pecsét. Szegény anyám bánatára. Annyit mosott rája, mint egy gyerekre. Volt olyan tehén is, amelyik az elles után kierőltette a borjútartóját is. Ha az orvos későn érkezett és elhűlt a borjú tartója, nem is kísérletezett, levágatta a tehenet. Édesapám azt is visszatette és megmentette a tehenet. Maga faragott cserepcsíkot, amelyet egy lapos gurtnyival ráerősített a tehén hátuljára. Ez nem engedte kitolni a méhet. Rajta is tartotta 7 nap. Ez alatt a tehén megnyugodott és nem is erőlködött tovább. Ismervén a tehenet, ha a gazda nem adta el, akkor a következő ellesnél ráhelyezték a cserepcsíkot és nem lett semmi baj. Az a cserepcsík csak termésfa lehetett, — vagyis élő fa, ami magától alakult olyanná — mert azt nem kell hozzáformálni a tehén hátuljához. Sokszor megállt apám, ha kocsin mentünk az erdő mellett, körültekintett és kereste a megfelelő fát, ami éppen neki kellett. Az orvosok heccelődtek vele, mint konkurrenssel, de komoly nézeteltérés nem volt. El is kérte tőle a galgagyörki állatorvos a cserepcsíkot és készíttetett magának a bognárral, de az nem volt jó, mert faragott volt minden része. Én megkérdeztem tőle, — hogy mit gondol akkor, amikor olyan állatot gyógyít, amihez még az orvos sem bízik? — „Ez a legbiztosabb részemről. Hiszem, bízom, és meggyógyul." Elmeséltettem vele, hogy hogy veszi ki a borjút a tehénből és mit kell tenni, ha belenyúl a tehénbe? Hogy tudja meg azt, hogy baj van, mikor van baj és mikor folyik normálisan az elles? A normális ellesnél a borjúnak a két lába jön elöl, a feje rá van téve a két lábra. Az ilyen formánál, ha lusta a borjú és szűk a medence, lehet segíteni. Madzagot a lábára kötünk és ha a tehén adja az erőt, akkor kell húzni. Az is előfordul, ha nem segítenek, hogy megfullad a borjú. Van olyan elles is, amikor a lábak jönnek, a fej felakadva van elmaradva. Ilyen esetben visszalököm az egész borjút, benyúlok, megigazítom a lábait, ráteszem a fejét és elősegítem. Ideki elkészítem a gurtnyit, illetve a hurkot, amit madzagverőn házilag készítettek. Beviszem a ujjaim hegyén és bent ráhelyezem a borjú lábára. Megigazítom a fejét, a mellettem álló emberek megfogják a kötelet, vagyis a gurtnyit. Én szólok, hogy figyeljék a tehenet, hogy egyszerre adjuk a segítő erőt. Bentről irányítom, majd a tehén farát tágítom. Olyan elles is van, ahol farral jön a borjú. Itt aztán izzad az ember! Nem bírná megelleni a tehén, ha nem segítenének. Bele csak akkor nyúlt apám, ha kapott meleg vizet, hogy jól megmossa a kezét. Kért sótlan zsírt, azzal megkente a kezét és úgy kezdett hozzá. ,,Az első dolgom az volt, amikor benyúltam, hogy megcsíptem a borjú orrát. Ha elfordította a fejét élt, ha nem, akkor döglött volt. Azt is kivettem nagy kínnal. Nehéz munka. Kevés orvos kínlódik ilyen ellesnél, mert csak egy kézzel tud az ember bent dolgozni. Nagyon fárasztó. Keménykötésű fickó kell hozzá. Amelyik tehén kimerült, nem bír erőt adni, a borjút húzni kell belőle. Kemény húzás után 4—5 ember elhúzza a tehenet is. Ilyenkor hámot tesz a tehénre. Azt a hámot, amelyet a lóra tesznek, amikor a kocsit húzza. Ez megvédi a tehenet, hogy szét ne szakadjon. Ha a borjútartó kijött, úgy helyezte 73