Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Az erdőből fát hordott az egész falu haza. Ez az illeték fakiosztás volt. Ott volt talán a faluból mindenki. Engemet csak azért vitt el apám, hogy a lovakra vigyázzak. Előttük álltam, amíg ő megrakta a szekeret. A lovak takarmányt ettek. Mindenki iparkodott, rakodott, így édesapám is. Neki nem volt segítsége, egyedül cipelgette a hatalmas rönköket. Kissé odább rakodott egy fiatalember az édesapjával. Jól megrakták a kocsit fával. Szép két sárga lovuk volt, jó gazdák voltak. Amíg a kocsit megrakták, a lovak unatkoztak, ezalatt megcsökönyösödtek és nem indultak. Felültek mindketten a fa tetejére. Szólítja a lovakat, nem indulnak. Ismét szólítja, de csak nem. Odamennek az emberek segíteni, tolni, hogy elinduljanak, de a lovak sehová nem léptek, csak egyhelyben toporogtak. Már annyi a segítség, hogy a kocsit a maguk erejéből megtolták, rá a lovakra. De azok sehová nem léptek. Lejött a gazda a kocsiról, úgy próbálta indítani, de a lovak nem voltak hajlandók a nehéz kocsit tovább húzni. Igen megverte a gazda őket, egymásra dűlt a két ló, de a kocsit nem mozdították meg. Nagy volt a lárma, a biztatás, szólítgatták a lovasa 67