Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)
foglalkozzon ő is valamivel! — De én — akiben az elismerések tartják a lelket — bizony földhöz vágtam az ecsetem és sírva panaszkodtam. — A kiállítás megnyitására is elmentem, de igen kellemetlen helyzetben voltam, pedig nagyon kedvesen és nagy szeretettel fogadtak. Olyan kisebbségérzet fogott el, hogy állandóan a könnyeimet kellett törölni. Minden alkotónak a képében többet láttam, mint az enyémben. Túl egyszerűek voltak az enyémek. Nagyon gyermekiesnek tűntek az én képeim. Hirtelen harag gyúlt a lelkemben azok iránt, akik gyermekkoromtól arra kértek, maradjak ilyen egyszerű gyermekies mindig. Mért is kellett rájuk hallgatni? Hiszen annyira tudok én is rajzolni, mint ezek! El kellett volna lesnem az eredeti nagy művészek alkotását és akkor több lennék! Egy pár ismerősömnek el is sírtam ott melegében bánatom. Vigasztaltak: Juló téved, így a jó, és ezért más. — Sőt még bosszantásomra előidézték a gyermekkori rajzaimat, hogy még azok az igazi jók. Ezek után jobban esett volna az a kritika, hogy a Dudás Juli képei igen is túl egyszerűek, gyermekes vonalak, maradi az egész. De Rózsa Gyula az egész kiállítást kritika alá vágta. A rendezőket vádolta. Majd az egész kiállítás képei között 3—4 emberét dicsérte meg csupán a sok alkotó közül. Életem a tanúm Az én képeimről nem úgy nyilatkozott, hogy egyszerűek, hanem hogy túl színesek, ezeket a külföldiek szája ízéhez alkottam. (Most saját kifejezésem használom, nem az ő szavait.) Ezzel igen megsértett, mert ha valaki nem ismeri a galgamácsai nagyon színes népviselet különböző formáját — ami aztán falunként is változik —, az nem egy felkészült kritikus. Én születtem a galgamácsai népviseletben és máig is benne élek. És sohasem fogom más színűre festeni, mint amilyen valójában. Az élet kereke ami egyszer felül, másszor alul, nekem nemcsak a munkában, de a sikerekben is sok örömet hozott. Sikerek, 1973. Luca napján a Népművelési Intézet nívódíját kaptam. elismerések 1974-ben 25 perces rádiófelvételen szerepeltünk Béres János közreműködésével. Ebben az évben énekeltünk a hanglemezgyár megkeresésére egy 50 peces készülő lemezhez. A Televízió óvodás műsorában (Kip-kop, Szellőlány) a forgatókönyvem alapján szerepeltek a vácegresi óvodások Etelka lányommal. És e sor nem áll meg, mert a falu viseletét bemutató kiállításom volt ez év során a Szentendrei Galériában, mikor a Teátrum színpadán gyerek- és felnőttcsoportom műsort is adott. Ugyanez ismétlődött 1975-ben Debrecenben az Agrár Egyetemen, az Alföldi Nyomdában, Derecskén, Balmazújvároson. Képeim szerte az országban és külföldön is vannak, múzeumokban, Aszódon, Szentendrén, Kecskeméten és a Nemzeti Galériában. Rajzaim, bábuim, falum viselete és más emlékek az aszódi, szentendrei és a Néprajzi Múzeumban vannak. Nagy munka és nagy öröm a siker, szívesen szolgálok érte! Három könyv is kevés lenne beleírni, ami v elem történt, vagy történik minden nap. Mostanában csempékre, tányérokra is festek és magam kiégetem. A témám amit csinálok, az régi, amit örököltem, amiben éltem és most már halálomig élni fogok ebben a kis Galga menti falu Dan, Mácsán.
