Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

A nagymamák úgy bocsájtották el az unokáikat: „Ügyes legyél, sokat táncolj, nehogy a lábad gödröt álljon ki. Reggel anyádnak kelljen elmenni belapátolni!" Amelyik lány jól táncolt, azt vitték is a táncba. Énekeltek is annyit, hogy egy hónapig csak seppegtek. A mácsai kettes torony, Csárdás kicsike a galambom, Beleakadt az ostorom, Csárdás kicsike a galambom, Akaszd ki hát kisangyalom, Tied leszek a farsangon, Csárdás kicsike a galambom. * Közbekiáltások: Farsang van, mulassunk nagyon, Hogy a jókedvünk el ne haggyon! * Farsang van, mulasd ki magad, A jó kedved soha el nem hagy! Már írtam a kender vetésekor, hogy annak volt szép, nagy kendere, aki nagyot ugrott a farsangi bálon tánc közben. Mondogatták is a szüleink, amikor készültünk a bálba: „Szép legyen ám a kenderünk!". Nagyon emlékszem arra, amikor „megugrottak a táncba". Én már nem! Abban az időben ugrottak főleg, amikor édesanyámnak a nagyanyja táncolt. Látni láttam, mint kislány. Édesapám bevitt a bálokba, a cigányok emelvényére álltatott, hogy nézelődjek. Martinovits Bözsi néni alacsony termetű lány volt, de a padlásig felugrott. Pap Margit, Oravec Józsefné is, akit már meg is említettem a nótás kedvéről. Ö is tudott táncolni, felugrott a plafonig! Múltkor beszélgettem vele és említettem neki lányságát, farsangi csodálatos mulatását, ahogy énekelt és táncolt. Mosolygott ő is, boldogan emlékezett vissza, még a táncospárját is megemlíté. Ö csak a Martinovits Andrással tudott igazán táncolni! Az tudott a legjobban, és igen jó is volt táncolni vele ! Előénekes is volt a lányok között. Nagy a feje, búsuljon a ló, Egy legényé búsúni nem jó, Farsangon mulassunk nagyon, Hogy a jókedvünk el ne haggyon, Farsang van, mulassunk nagyon, Kedvünk egész évben így tartson. 310