Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Az én kislányommal én voltam a világon a legboldogabb édesanya. Szépen nőtt, annak ellenére, hogy anyatej nem volt. Sokat-sokat sírt. Három hónap alatt, két hetet nem tett ki, amit én aludtam vele. Álmából felsírt, egész éjjeleket átsírt. Doktorhoz vittem. Az dühösen elbocsájtott, hogy semmi baja nincs, csak ideges a gyerek. Szomorúan kell leírnom, hogy háromhónapos korában meghalt. Az unokám hasonló betegségénél jöttünk rá, hogy a kútvizünk volt mindennek az oka, de senki nem ismerte fel. Eltemettem az én drága gyermekem. 1945 Mindszenteken már a Temettem sírjánál égettem a gyertyákat. Le is mondtam én arról, hogy nékem még gyermekem lenne. Ezek után teljesen legyöngültem. Beteg lettem, de komoly beteg. Orvostól orvoshoz jártunk, sehol se tudták megállapítani betegségem okát. Annyira legyöngültem, hogy jártányi erőm nem volt. Fájni semmi sem fájt, csak gyönge voltam és megenni semmit nem tudtam. Pici tejet, azt is csak erőltetéssel. Karácsonyig így kínlódtam, majd az ünnepek után elmentünk kórházba Gödöllőre. 29