Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Jézuskám mily szegény vagy te, pedig ég s föld a tied, Istállóban a barmok közt van legelső fekhelyed. De később óh, fejed alá kő sem kerül vánkosul, Jaj, ha erről gondolkodom anyaszívem elszorul. Majd ha ezt a kis fejedet sérti töviskoszorú, Kisangyalka selyem ággyal kérlek akkor szállj oda. Fölveszi a szűz Mária, karjaira fekteti, Selyem ágytól lágy bölcsőtől ott bizonnyal jobb neki. A keresztre lesz szögezve, keze, lába, ő maga, Mind halálig szomorkodik nem lesz víg az angyala. Míg Jézuskát megszoptatja, angyalsereg leborul, Rózsaszínű f elhőcskét tart lába alá zsámolyul. Ezt az éneket éjféli misén énekelték, míg a mise nem kezdődött el. 9—10 óráig jártak énekelve a faluban. Csak úgy zengett a falu, szállt az ének. Mikor a kántálást befejezték a fiatalok, felöltöztek ünneplőbe az éjféli misére. A lányok ruházata is bujka volt — mint az asszonyoké — régen, posztóanyagból. Bársony díszítéssel vagy színes posztóval pléhelték. Hajukba széles piros-dabas búkor, nyakukban nyakravaló kendő volt. Anyámék idejében csárdás kendő volt a divat. A csárdás kendő pirosolajos kelme volt. Szélesen nyomott gyári készítésű girland koszorúval, festett sárga, fehér, zöld, kék és fekete színnel készült. Szoknyájuk szivárvány piros posztó, vagy síkos piros posztó volt. Kötényük kékfestő. A lábukon kordovány csizma. Az én időmben szintén egyformába öltöztünk. Csárdás kendő helyett fehér singéit vállkendő volt és fehér blúz, vagyis trincike. A szoknya színe vegyes, ki milyet szeretett. Mi is csizmában jártunk. Csak annak nem volt, aki nem bírt venni. A menyecskék fejkendője is fehér singéit volt, azonos a vállkendőjükkel. Régen (anyám idejében) a menyecskék vállkendője csárdás volt, de a fejkendő fehér singéit. Ha valaki férhez ment, az többé hajadon nem járt. (Ez a közmondás: „bekötik a fejét, feloldják a nyelvét!") Kivéve a bálban, mert ott féketőt viseltek a fiatal menyecskék. Ugyanezt viselhették lakodalmakban, vagy nyilvános mulatságokon. Ma aki viseli a népviseletet, 38—40 éves korig, féketőben megy a lakodalomba. De a többi ünnepekhez sem olyan megkötött a viselet, mint volt. Már az éjféli misén is vegyes a ruházatuk. Nem is a fonóból mennek, mint mi. A fiatalság a fonóban gyülekezett. 11 órakor harangozták az Gyülekezés elsőt, akkorra nyitották ki a templomot. Vetélkedve indultak a Iá- a fonóban nyok, hogy mellik fonóbeliek érnek előbb a templomhoz. Azok vonultak be a Glóriával (énekét ld. hátrább). A pásztorok is odajöttek 19 Studia Comitatensia 4. 289