Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

a fonóba. Kanász, tehenész, bojtárok, kutyák kíséretével. Befújtak a gürdjükkel és együtt indultak a templomba, énekszóval, végig a falun. A felnőttek úgy apránként csatlakoztak közéjük. Igen szép jelenet volt ez. A pásztorok ostorokkal pattogva, gürdölve mentek utánuk, a kutyájuk meg oly csahogással, mintha ők is tudatában volnának a nap nagyságának. Éjféli mise A pásztorok künn járták körbe a templomot, hogy a gonosz boszorkákat távol tartsák a zajjal. Ez meg is örökítettem az első gyermeki rajzaimon (a Néprajzi Múzeum Adattára őrzi.) A templomban a szentmise folyt, a pásztorok kinn trombitáltak a gürdj ükkel, pattogtak az ostorukkal, nagy kutyacsaholás közben, a kintrekedt boszorkák pedig elbujdostak. Ezt én nem láttam, csak hallottam. A pásztorokat igen, amely máig is visszavarázsolja elém gyermekségem idejét. Ezt a pásztori jelenetet négy éve csak, hogy nem élvezzük. Aprószentekeléssel egybekötve még megvolt. Az éjféli misére való kivonulás már a háború óta nem énekszóval történik. Ezeket énekelték az éjféli misére menet: Énekeljünk víg örömmel, hálát Istennek, Ki elküldte ő szent fiát üdvözítőnknek, Örvendjetek bús szívek, földiek és égiek, Énekeljünk víg örömmel, hálát Istennek. Feljött ama hajnal csillag teljes fényével, Minket bűnös embereket kegyes fényével, Világosítsd örömmel, örökös dicsőséggel, Feljött azon hajnal csillag teljes fényével. Mit sírdogálsz a jászolyba világ váltsága, Hideg szénán bágyadozva éltünk adója, Kit ápolgat szűz anya, József, nevelő attya, Pásztorokkal körülvéve Istennek fia. 290