Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

94. séból került ki. Esetleg, amikor az árpát eladták és maradt egy kis spórolt pénz, akkor vettek csizmát belőle, de ez 10 évenként történt. Nagyon vigyáztak a lábbelire, csak templomba vették fel. Ha hazajöttek, azonnal levették és elnyűttben jártak. Egy csizmában Volt egy asszonyka, Szelepcsényi Margitnak hívták — Holló József né —, úgy az 1900-as évek elején volt menyecske. Nagyon panaszosan, keserű emlékekkel sírta el a menyecskekorát nekem, a termelőszövetkezetbe való beszervezés idején. Akkor már idős volt; elmondta, hogy mennyit koplaltak ők azokért a földekért, amiért anynyi kellemetlenség érte. Tízen tolongtak együtt, enni sem mertek, amikor a zsidaji földet megvették; 10 holdat egybe az uraságtól: „Egy pár csizmába jártunk menyecskék. Egyszer egyik ment el benne a templomba, amikor hazajött, ment a másik. Az emberek is így jártak. Alig várta, hogy a bátyja levesse, húzta fel az ura. Űj ruhát nem is kaptunk soha. Szegény anyáink, azok vettek egy-két darabot, mi meg szedtük ki a ládából sorba." Anyám Édesanyám 1896-ban ment férjhez, neki már háromfiókos subhozománya lótja volt, nem tulipános ládája. Neki több ruhája volt; 15 vászonpendely; 20 ing: 10 vászon, 10 bolhavászon, 3 sifon ünneplőing; 2 derékalj takaró, tiszta fonalas; 1 derékalj, vászonhuzattal. A tok an212