Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

91. porodjatok, mint a csicsóka". Közben nagy érdeklődéssel kérdik a cigányok a menyasszonytánc-pénz mennyiségét, mivel ők is részesek. Most következik a kontyolás, szétszedik a menyasszonyt. Régen Kontyolás csak a közeli rokon, testvér vagy nagyon megbízható személy szedhette le a pártát a menyasszony fejéről. Azért, mert féltették a boldogságát az ifjú párnak. Ha valaki a koszorúból elvett egy csöpp virágot, vagy még egy gombostűt is, az már elvitte a szerencséjét, boldogságát. Erre nagyon vigyáztak. Egy kötényt kötött maga elé a menyasszony és abba rakták az összes kelléket. A menyasszony öltözete nagyon gondosan kiválasztott darabokból állott. Fején két koszorú és egy párta volt. Az egyik koszorú viasz és vászonra helyezett selyem művirág, zöld bársonylevéllel. Műrózsabimbókkal és kék nefelejcs csokrokkal volt díszítve. Ritkán elszórva nagyobb fém üveggolyó és rezgő kis sújtások, öltöztetéskor először a pártát tették fel. A párta aranyszálból volt kötve, üzleti volt, aranycsipkének hívtákEzt az vitte, aki öltöztette a menyasszonyt. Ö csinálta, ezzel járult a menyasszony szépítéséhez. Erre a csipkés kötőre helyezték a széles rózsásszalagokat, amelyeket lányfővel viselt. Ez helyettesítette a mai fátyolt. A szalagra ráhelyezték a kis koszorút, ez volt az utolsó rátét. Az első mükoszorú felrakása kissé aprólékos munka volt. Minden egyes levelet külön kellett lerakni a menyasszony homlokára. Három-négy asszony volt a faluban, aki vállalkozott erre a munkára. Kevesen voltak, de azért mégis közöttük is voltak tehetségesebbek. Meg205