Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

91. porodjatok, mint a csicsóka". Közben nagy érdeklődéssel kérdik a ci­gányok a menyasszonytánc-pénz mennyiségét, mivel ők is részesek. Most következik a kontyolás, szétszedik a menyasszonyt. Régen Kontyolás csak a közeli rokon, testvér vagy nagyon megbízható személy szed­hette le a pártát a menyasszony fejéről. Azért, mert féltették a bol­dogságát az ifjú párnak. Ha valaki a koszorúból elvett egy csöpp vi­rágot, vagy még egy gombostűt is, az már elvitte a szerencséjét, bol­dogságát. Erre nagyon vigyáztak. Egy kötényt kötött maga elé a menyasszony és abba rakták az összes kelléket. A menyasszony öltö­zete nagyon gondosan kiválasztott darabokból állott. Fején két ko­szorú és egy párta volt. Az egyik koszorú viasz és vászonra helyezett selyem művirág, zöld bársonylevéllel. Műrózsabimbókkal és kék ne­felejcs csokrokkal volt díszítve. Ritkán elszórva nagyobb fém üveg­golyó és rezgő kis sújtások, öltöztetéskor először a pártát tették fel. A párta aranyszálból volt kötve, üzleti volt, aranycsipkének hívták­Ezt az vitte, aki öltöztette a menyasszonyt. Ö csinálta, ezzel járult a menyasszony szépítéséhez. Erre a csipkés kötőre helyezték a széles rózsásszalagokat, amelyeket lányfővel viselt. Ez helyettesítette a mai fátyolt. A szalagra ráhelyezték a kis koszorút, ez volt az utolsó rá­tét. Az első mükoszorú felrakása kissé aprólékos munka volt. Minden egyes levelet külön kellett lerakni a menyasszony homlokára. Há­rom-négy asszony volt a faluban, aki vállalkozott erre a munkára. Ke­vesen voltak, de azért mégis közöttük is voltak tehetségesebbek. Meg­205

Next

/
Thumbnails
Contents