Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

bánja már, beleunt már a hallgatagságba, na meg abba a gúnyába is, elég volt egész nap, örül, ha megszabadul tőle. Átadják az ajándékot, melyért őket meg is vendégelik. Lányfőtánc Utána eljárják az utolsó lányfőtáncot, a meny asszonytáncot. Jön a vőfény, hozza a tálat, kiteszi az asztalt középre. Ráhelyezi a tálat. Régen rostát használtak. A menyasszonyt kiállítja és verssel ismerteti a tennivalókat: íme itt áll előttünk a szép menyasszony:, ' Hogy meny asszonyfővel még egyet mulasson, >-,. Menyasszonytáncból új cipőt varrasson, •*?.-.•"••• Ezekért bennünket emlékbe megtartson, Mindenki táncoljon vele egy kurtát, > De vigyázva, le ne lépjék gyönge lába ujját, > >• Nyúljon a zsebébe mindenki százasért, Húzzad cigány, húzzad az utolsó garasért. Eladó a menyasszony, Százforint a menyasszony ! A vőfény kiabálja: — „Enyém a menyasszony!, senkinek sincs pénze?, akinek van pénze nyújjon a zsebébe! — Eladó-ajnenyasszony! Százforint a menyasszony!" — Ezt folyamatosan mondogatja a vőfény, így árulja a menyasszonyt. Ez a pénzadás szívüggyel folyik. Olyan kölcsönös valami. így tartja a rokonság. Ez az új házasok első keresete, ezzel segítik őket ki. Le is ültetik a menyasszonyt tánc közben és csak az kérheti fel, aki több pénzt tesz a rostába, mint eddig tettek. A cigány élénken játszik, mert részes a keresetből. Űgy jön muzsikálni, ha kap a menyasszonytáncból. Amikor mindenki táncolt vele, sőt többször is, akkor jön a vőlegény egy babával, amit ráültet a pénz tetejére, felkapja a menyasszonyt és elszalad vele. A cigányok kiabálnak utánuk: ,,Sza204