Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Hosszú az én utam, amelyre indulok, Kedves testvéreim, pajtásaim hozzátok is fordulok, Szívem fájdalmába néktek búcsút mondok, Vőlegényem két karjába sírva belehullok, Induljunk el tehát az Isten nevébe, Ö kísérjen engem egész életembe. Ijjújújújújújú! Ének: Köszönöm anyám, hogy felneveltél, Értem annyi könnyet kiejtettél, De én áztat vissza nem szolgálom. Áldjon meg az Isten azt kívánom. Fehér galamb száll a házra, Édesanyám Isten áldja, Köszönöm a szívességét, Eddig való nevelését. Fehér galamb a háztetőn, Elvisz engem a szeretőm, Búbánat lesz az életem, Az uramat nem szeretem. Édesanyám az az oka, Hogy az uram ilyen buta, Ha lefekszek is melléje, Átkozom is mindig érte. 196