Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Elvitték az ágyat, viszik a menyasszonyt is utána. Kezdődik a Viszik búcsúztatás- összeállítja a vőfény az ünneplőket, hogy megkezdhesse a menyasszonyt a búcsúztatást. Zeng búcsú szavam, hullanak könnyeim, Mert tőletek búcsúzom drága jó szüleim, Kedves édesapám nézzed könnyeimtől elborult az orcám. Mielőtt atyai házadtól kilépek, Fájós szívvel tetőled bocsánatot kérek, Ha megbántottalak életem folyamán, Öh, kérlek felejtsd el drága édesapám. Drága édesanyám szívem majd megszakad, Tenéked mondanám legszebb búcsúszavam, Tudom, hogy szerettél féltőén neveltél, Áldjon meg az Isten minden jó tettedért, Megköszönöm szépen anyai jóságod, Velejáró sok-sok nehéz fáradságod, Kedves édesanyám engedj hát szárnyamra, Áldásod kísérjen a nehéz utamra, Mert most fordul az életem örömre vagy búra, Isten áldjon benneteket, csak ezt mondom újra. 13* 195