Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

pasztgatták, meszelgették a házat. Búcsúra már ragyogott minden. A búcsú szeptember 20-a körül van mindig, akkor már igen sok az őszi betakarítási munka, nem igen van idő a meszelgetésre. Na meg ősszel vannak a lakodalmak, arra aztán kellett sokat meszelni! Egy régi nagy lakodalomhoz bizony készültek szívvel, lélekkel. Ez volt minden örömük, élményük, erről beszéltek, erre emlékeztek. Egy jól sikerült lakodalom ki is elégítette a rendezőjét egy életre. Ez a szülők minden vágya, az ő tervük és határozatukkal zajlott legtöbbször. Amikor megszületett a gyermek, már kiszemelték a megfelelő Párválasztás partit részére. Főleg azok a szülők, akinek volt egy kis ingatlan vagyonuk. Szegényebb szülők gyermekei inkább maguk határoztak az életük társa kiválasztásáról. Nagy lakodalmat meg mindenki igyekezett tenni! Sokszor mennél gazdagabb volt valaki, annál skótabb volt. Jó lakodalmat nem is rendezett, mert sajnálta javait mással megosztani. A lányok, fiúk ismerték egymást az egész faluban. Kiszemelték Udvarlás egymást már az iskola padjaiban. Meg akkor is, ha a sz'ilők hívták fel figyelmüket egymásra. Mikor kimaradtak az iskolából, már udvaroltak. Télen a fonóban szórakoztak, nyáron az utcákon, ablak alatti összejöveteleken. Volt legény, aki egyet kiválasztott, némelyik minden vasárnap másikat kísérgetett haza. Ha olyan volt az udvarlás, hogy a szülők nem tudtak róla, akkor csak a kapuig kísérte a kislányt. Amikor kitudódott, akkor megálltak a kiskapuban. Ha komolyabb volt a számítás, akkor már a kapun belülre mentek és ott szórakoztak. A legény be a szobába csak a lakodalom előtti hetekben mehetett. Le is nézték azt a leányt, aki korán bevezette az udvarlóját. Mivel az egész falu fiatalja együtt volt esténként, egy határban dolgoztak, ismerte még a földjeit is egyik a másiknak. Figyelemmel kísérhették egymást mindig. Az udvarlási napok kedd, csütörtök, szombat és vasárnap voltak. 12* 179