Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Az mellett legel egy kis csacsi, Az mellett legel egy libidomi labda, Labdái de, libidomi kis csacsi. A csacsi nagyon szomjas volt, A csacsi nagyon libidomi labda, Labdái de, libidomi szomjas volt. Pohárba vitt ki friss vizet, Pohárba vitt ki, libidomi labda, Labdái de, libidomi friss vizet. A csacsi szája nem fért be, A csacsi szája, libidomi labda, Labdái de, libidomi nem fért be. Zsétárba vitt ki friss vizet, Zsétárba vitt ki, libidomi labda, Labdái de, libidomi friss vizet. A csacsi nagyon jót ivott, A csacsi nagyon libidomi labda, Labdái de, libidomi jót ivott. A csacsi neve Julcsa volt, A csacsi neve libidomi labda, Labdái de, libidomi Julcsa volt. Kiskoromban nagyon sokat játszottam ezt a játékot, de azt nem tudom, hogy honnan keletkezett. Gyermek- Húsvét után volt még az a híres gyermeklakodalmas. De ezt lakodalmas cs

&k vasárnap délután játszottuk. Hétköznap én csak akkor mehettem el játszani, ha a kiszabott munkát elvégeztem. Édesapám elment otthonról ki a mezőre, vagy bárhová. Nekem kellett mindent végezni az istállóban. Répát reszelni az összes állat szecskájára. Édesanyám bekeverte nekik, két tehén, üsző növendék, két ló, két anyadisznó (nyolc—tíz malac egynek-egynek). Kellett szalmát bekészíteni, vegyítést (sarjú és az árpaszalma keveréke) letúrni a padlásról a ketrecbe; bealjazni alájuk. A vályút tele kellett húzni vízzel itatáshoz. Ezután elmehettem. Édesanyám elengedett volna mindig, ő el is végezte volna helyettem, de apám megkérdezte minden nap: — „Julkám elvégeztél, vagy anyád?" — hazudni nem szerettem, így aztán rendben volt a szénám. Kinn a réten, az egyik gyerek elkiáltotta magát: — „Jáccunk lakodalmast!" „Jáccunk!" — válaszolt a többi. „De ki lesz a menyasszony?" — mert ezt tiltja minden gyerek édesanyja. Most leírom, hogy játszottuk és hogyan játssza a csoportom ma is a gyermeklakodalmast : Amikor felkérnek egy nagyobb kislányt, hogy ő legyen a menyasszony, így tiltakozik: — „Mit?, hogy én legyek a 142