Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

menyasszony? — az már nem leszek! A nagymamám megtiltotta! Mondta, hogy ne legyek figurai menyasszony, mert akkor igazi nem leszek, pedig én akarok lenni!" Énekkel is megerősíti: Édesanyám megtiltotta nékem, Hogy a legény a szemembe nézzen, Koszorút se tegyek a fejemre, Majd eljön még annak az ideje. Kár volna még nekem férhez menni, Rózsa közül a bimbót letépni, Rózsabimbó fejét hajtogatja, Édesanyja a lányát nem adja. A vőlegénynek való kéri: — „Erzsi, legyél a menyasszonyom, én is azért lettem ám vőlegény ! Menyasszony: — „Nem érted, hogy nem kellesz te trücske?!" (Trücske azt jelenti, hogy kicsi, mint a tücsök.) A vőlegény megvakarja a fejét és visszavág: Hinnye aztán a nemjóját, De megjártam véle, Azt hiszi, hogy ő a legszebb, A lányok eleje. Figyeljék meg, ezek után olyan viccet teszek : Ha megnövök, feleségnek csak menyecskét veszek. Nini, itt a Marcsa, ez a kicsi, jó lesz ez én nékem, Leszel is a menyasszonyom ígérjed meg nékem. Alig tudja kimondani, hogy leszek, mert tényleg fiatalka. De ilyen való, aki aztán boldogan vállalja és énekli: Menyasszony vagyok, már én az vagyok. A legkisebbet be lehetett csapni, az lett a menyasszony. A vőlegényszerzés könnyebben megoldódott, az önként is jelentkezett. Állt is a lagzi szaporán ! (Ének) : Kerek az én szoknyám alja, de csuhajla, Édesanyám kerekíti, de csuhajla, Én vagyok a legszebb lánya, Galgamácsa rózsaszála, de csuhajla. 9 Addig fel is öltöztették a menyasszonyt, s jött is a vőlegény hívogatni: Azért jöttem kék lajbiba, Hogy jöjjetek a lagziba, Kanalat, villát hozzatok, Hogy éhen ne maradjatok. 143