Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Dinnyés István: Az S alakú koporsókapcsok használatáról

Szarmata kor III. periódusára keltezett lelőhelyek: Micskepuszta; HortobágyPoroshát ;

54 Valkó ; Kiszombor В ; Csongrád-Csipai f. ;

55 Pusztamérges D ; Kiskunfélegyháza-Pákapuszta ;

56 Jászberény-Pusztakerekudvar ;

57 Soltszentimre.

58 A kiszombori temetőt Párducz M. később a szarmata kor II. periódusára,

39 a csongrádi sírokat a hun korra

60 keltezte. Hun kori lelőhelyek: Geszteréd;

61 Jászalsószentgyörgy; Vaskút; Kiszács

62

; Dunaharaszti;

63 Csongrád-Vendelhalom

64

; Szeged-Alsótanya, Kenyérváróhalom;

65 Alsóadacs;

66 BugacPusztaháza ;

67 Alattyán (V. sz. első felének vége).

68 A madarast temető használatának kora kb. 270—460 közé tehető.

69 Szentes-Kaja n avar temető 33. sírját Korek J. — ma is helytállóan — a VII. század második felére keltezte.

70 A fatörzsből készített koporsó használata tehát i. sz. 260—270 körül kezdődött az Alföldön, olyan időpontban, amikor a területen jelentős etnikai változásokkal kell számolnunk. Mivel a szarmata kor korábbi időszakából helyi előzményeit nem ismerjük, a szokás eredetét az Alföldön kívül kell keresnünk.

71 Az alföldi szarmatáktól észak-északnyugatra levő területeken az i. sz. I— III. században a halotthamvasztás az általánosan elterjedt temetkezési szokás, de ismert a csontvázas temetkezés is. Északi germán területen hamvasztásos és csontvázas sírokat egyaránt ismerünk az i. sz. I—

II. századból

72

. Észak-Németországban a korai császárkorban megjelenő csontvázas sírokat erős északi és keleti germán hatással, ül. ilyen népcsoportok bevándorlásával hozzák kapcsolatba

73

. Közép-Németországban köznépi temetőkben a IV. sz. folyamán kezd a csontvázas rítus elterjedni, korábban csak a törzsi vezetőréteg sírjai csontvázasak

74

. Hasonló volt a helyzet a longobárdoknál is

75

. Sziléziai vandáloknál is a halott hamvasztása az általános. Már az i. sz. I. században fellép csontvázas rítus, elsősorban gazdag síroknál

76

. Alsó-Sziléziában csak a IV. században jelentkezik először ez a rítus,

77 hogy a század második felére uralkodóvá váljék.

78 Lengyelország más területein szintén a halotthamvasztás az általános. Csontvázas sírokat a Visztula torkolatvidékén, ül. az ettől délre és nyugatra (Pomeránia) fekvő területeken ismerünk az I—

IV. századból.

79 Csehországban a III. sz. második felében lép fel a csontvázas temetkezés,

80 a kvádoknál csontvázas temetkezést csak a gazdag síroknál ismerünk az I—

IV. századból.

81 Az I—

II. századi csontvázas síroknál szórványosan megtaláljuk a fatörzsből vájt koporsó használatát is Mecklenburgban,

82 Schleswig-Holstein területén

83 és Sziléziában.

8

'

1 Az Alföldtől keletre — térben és időben távolodva — az alábbiakat tapasztaljuk. Romániai csernyahovi kultúrához tartozó temetőkben (pl. Marosszentanna — Sintana de Mures;

85 Mogosani;

86 Tirgsor;

87 Izvoare)

88 nem figyeltek meg sem koporsót, sem más fa sírszerkezetet.

89 A csernyahovi kultúrát megelőző időszak lakossága — a szarmaták kivételével — hamvasztotta halottait.

90 Az újabban II. századra keltezett tirgsori szarmata sírokból,

91 de más, szarmatákhoz köthető sírokból sem ismerünk koporsóra utaló adatot.

92 A csernyahovi kultúra dél-oroszországi területein szintén ismeretlen a vájt koporsós temetkezés. Bizonytalan, talán deszkakoporsót jelző famaradványt figyeltek meg a malaesti 10. sírban,

93 a lohvicai temetőben,

94 a gavrüovkai Ny—

К tájolású 18. sírban.

95 Danyilovka Balka lelőhelyen csernyahovi k. temető legkésőbbi, Ny—

К tájolású 1. és 4. sírjában deszkakoporsót,

96 a gavrüovkai 5. sírban gerendakamrát találtak.

97 A csernyahovi kultúrát megelőző időszakból vájt koporsót csak Fedorov említ a II—

III. századra keltezett bokani temetővel kap6* 67